04.-Just fix it... (Csak javítsuk meg)

 

 

 

Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. ..........Viszont a barátainkat megválaszthatjuk, és én örülök, hogy téged választottalak. Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.

 

 

 

 

 

 Hülyének és végtelenül szánalmasnak éreztem a Louis ellen elkövetett tettemet, mert már amikor elküldtem tudtam nagyon jól, hogy kis idő és szinte bele fogok pusztulni a hiányába. Nem igen tévedtem ebben. hiszen közel 1 hónap telt el azon bizonyos este óta, amikor se szó se beszéd kirúgtam nemcsak az ajtón hanem az életemből is a legjobb barátomat. Sokan biztosan azt kérdeznék, hogy miért nem hallgattam meg őt, amikor talán olyan dolgokat akart velem közölni, amik mindent megváltoztatnak? Nem tudom, én magam sem tudom, hogy miért választottam egy egérutat az újabb küzdelmek és harcok helyett. Talán dacból tettem, vagy leginkább félelemből. Attól féltem, hogy nem lennék elég erős ahhoz, hogy kibírjam a szürke hétköznapi életet egy rivaldafénnyel szemben. Nem, soha nem akartam híres lenni, de tudtam, hogy ha Louis életében jelen leszek továbbra is, akkor elkerülhetetlen, hogy a kisvárosi és megszokott kis életem fenekestül felforduljon. Csak egyszerűen ki akartam zárni az életemből, úgy, hogy az senkinek se fájjon. És végül én pusztulok bele ebbe az egészbe, hogy nem láthatom Lout és nem lehetek az életének a része. Ő úgy látom teljesen jól megvan nélkülem is, hiszen semmi jelét nem adta ezalatt a 3 hét alatt annak, hogy hiányoznék neki. Nem hívott, nem keresett, egyszóval magasról tett a fejemre. Kérdezhetné bárki, hogy miért nem hívtam akkor én? Igen egyszerű. Úgy gondoltam, hogy ha ő nem keres, akkor én sem fogom őt, mert biztos nem lenne rám egy percnyi ideje sem. 

 A mai nap fontos volt számomra, mert ez volt az a nap ami csak rólam szólt és nem kellett azzal törődnöm, hogy éppen ki van velem és ki hagyott magamra a legnagyobb akadályok előtt. Eredetileg 4 db jegyet tettem el, de Katyln néninek közbejött egy munka, így sajnos le kellett mondania. Így a mai napon csak szűk családi körben vagyunk jelen, én akit ma végre felavatnak egy szalaggal, anya apa és a húgom Ems. A helyi sportcsarnokban kerül megrendezésre az esemény, ahova kezdés előtt 2 órával már odaérek, hogy a tánc tanár és az osztályfőnök kérését is teljesítsem. Elsőként az egyenruhánkba bújok bele, majd várok a szóra, hogy indulhassunk ki. A tömeg most kezd el csak gyülekezni, de így is rengeteg ember tartózkodik már a váróban valamint a csarnokban is. Épp egy pohár pezsgővel koccintok a legjobb barátnőmmel Layla-val, amikor kinézek az ablakon és egy ismerős de számomra nem kívánatos személyt veszek észre, amint a csarnok belseje felé igyekszik. - Te nem összevesztél Tomlinsonnal?-bök vállba a barátnőm, így feleszmélek a lent álló fiú bámulásából. - De igen. Úgyhogy azt sem tudom mi a szart keres itt de nem is érdekel. Én nem küldtem neki jegyet, nem szóltam neki, hogy ma lesz, nem hívtam meg, hogy legyen itt. Biztosan Jessicához jött, úgy is mindig olyan feltűnően elvoltak még az állítólagos szakításuk után is.- vonom meg a vállam, majd újra az ablak felé pillantok, ahol Louis is épp felnéz, így amikor találkozik a tekintetünk mosolyogva rám kacsint.-Picsába Lay, szerintem észrevett. 

- Ne csinálj fölösleges cirkuszt Hel.-teszi rá a vállamra a kezét.- Ez a nap csak rólad szól, ne törődj vele mit keres itt ez a majomparádé. Ha hozzád szól, isten bizony, hogy én megyek neki ezen ne is aggódj. 

- Köszi Lay.-ölelem magamhoz a legjobb barátnőmet, majd az utolsó korty pezsgőt is kiiszom a poharamból, és beállva a sorba Layla mellé elindulunk lefele a ceremóniára.  Belegondolok abba amit Layla mondott nekem az előbb, és akaratlanul is egy mosoly kúszik az arcomra. Ő volt az az ember gyermekkoromtól fogva, aki kiállt mellettem. Vele beszéltem meg minden bajomat. Ő volt az aki átjött hozzám, ha Louis éppen távol volt és mellettem állt minden bajban. Lou mellett ő jelentette számomra a biztonságot és a szeretetet. Amióta Louist kizártam az életemből, Layla segített mindenben. Ha ő nem lenne, akkor ma nem lennék itt. Nem táncolnék egy gyönyörű szép számra. Egyszóval talán teljesen elvesztem volna. Hálát adok mindenkinek, aki segített abban, hogy őt megismerjem. Soha nem akarom elveszíteni, mert nekem az egyenlő lenne egy hatalmas bukással és ürességgel. Ha ő jól van, én is jól vagyok. Ha ő szomorú ugrok és bárhogy is, de megvigasztalom. Akkor érzem magam jól, ha ő vidám és élettel teli, és ha bárki bántani meri azt egyetlen ütéssel a földre taszítom. Soha nem hagynám, hogy akárki bántsa, és ő sem hagyná, hogy engem bántsanak. Amikor elmeséltem neki a Lous sztorit azt hittem, hogy átmegy hozzájuk és kihúzza a hajánál fogva az ajtón keresztül.  

 Most itt állok feltűzött szalaggal, mosollyal az arcomon, miközben hallgatom ahogyan az igazgató elmondja az ünnepi beszédét. Már épp kezd fájni a lábam a magassarkúban, amikor meghallom azt a bűvös szót, hogy a hivatalos rész véget ért. 15 perces szünet következik, amíg a táncosok átöltöznek, majd következnek a hagyományos angol és bécsi keringők. Én éppen az elsőt táncolom az egyik évfolyam társammal, akihez minő véletlen régebben gyengéd szálak fűztek. Ez a felkérés úgy történt, hogy eredetileg Louissal táncoltam volna, hiszen a sulink megengedik a külsős partnert, de megtörtént köztünk az a bizonyos igencsak csúnya összeveszés. Akkor semmi kedvem nem lett volna ahhoz, hogy táncoljak, mert nélküle nem lett volna az igazi. Aztán egyik nap Luke a mostani tánc partnerem, aki egy magas, szőke hajú kék szemű fiú egyik szünetben odajött hozzám, és felkért táncolni. Én szerettem volna visszautasítani, de Layla helyettem is igent mondott neki. Így kerültem újra oda, hogy táncolok a szalagavatómon.

 Layla én és Tamara vagyunk egy öltözőben, de velem ellentétben a két lány már rég végzett az öltözéssel, amíg én a ruhámmal bajlódok. Már csak a cipzár felhúzása van hátra, amikor is kinyílik az ajtó. Mivel háttal állok neki, a cipőmmel bajlódva naivan azt hiszem, hogy Lay jött vissza nekem segíteni.
- Lay légyszi segíts felhúzni a cipzárt, mert elakadtam vele, és tovább már csak akkor bírom húzni ha letöröm a kezem.-kérem meg, de a mögöttem álló csak hozzám lép és felhúzza a ruhám hátsó cipzárját. Mindaddig azt hiszem, hogy a legjobb barátnőm az, amíg a mögöttem álló illető át nem karolja a derekamat, és nem nyom egy puszit a vállamra.
- Gyönyörű vagy Csibe.-duruzsolja a fülembe, de amikor meghallom a becenevet a vér is megfagy bennem.
- Te mit keresel itt Louis?-vonom kérdőre a mögöttem álló fiút, mire ő mosolyra húzza a száját.
- Meglepetés Rachel. Mindenki segédkezett nekem abban, hogy ma itt legyek és meglephesselek. Szeretnék veled beszélni. Hiányzol, csak rád tudok gondolni minden koncert közben. Vissza akarom kapni a legjobb barátomat.
- Elhiszed, hogy ez engem nem érdekel Lou?-válaszolom neki összeszűkült szemmel.
- Még is mit szeretnél mit tegyek? Álljak ki mindenki elé énekeljek neked egy dalt amivel bocsánatot kérek?
- Ja mondjuk. Most ha nem haragszol, akkor megyek táncolni. Szia.-kerülöm ki nemes egyszerűséggel, és lesétálok oda ahol a többi táncos is várakozik.
 Nemsokára elkezdődik a szám, ami Dana Glovertől a It is you. Szeretem ezt a számot, hiszen nemcsak a szövege szép, hanem a dallama is egy igazi angolkeringőhöz méltó. Jól érzem magam a tánc közben, de ugyanakkor sajnálom, hogy ha a partneremre nézek akkor benne nem Lout látom. A táncot hatalmas tapsvihar kíséri van aki állva és fütyülve tapsol nekünk. Számunkra ez megnyugvást ad, hiszen így tudjuk, hogy nem veszett kárba az a sok héten át tartó készülődés és táncpróba. Amikor levonulunk a színpadról a bécsi keringős csapat átveszi a helyünket majd ők is táncolni kezdenek Macano Hijo de la Luna című számára, ami meglepően nem a szokásos Blue Danube szám, hanem valami új, ami az egész táncnak egyfajta különlegességet ad. Az ő táncukat is vastaps kíséri, majd miután levonulnak a tánctérről az igazgató lép a színpadra, hogy lezárja a mai estét hivatalosan is, így mindannyian kivonulunk és felsorakozunk.
- Most pedig mielőtt lezárnánk ezt a csodálatos estét, és mindenki tovább ünnepelne családi és baráti körben azelőtt van egy kis meglepetésvendégünk, aki a mi iskolánkban tanult és érettségizett 2 éve most pedig ismét itt van egy hozzá nagyon közel álló személy miatt. Köszöntsék ma este Louis Tomlinsont!- mondja ki Louis nevét az igazgató mire én és Lay is eltátjuk a szánkat. Még is kinek akar énekelni? Biztos Jessicanak mert megint van közük egymáshoz. Most is hogy vigyorog a tökéletlen fogsorával Louisra. Meg tudnám tépni visszakézből. Hiába is próbálom leplezni a dühömmel kevert féltékenységet Lay túl jól ismer ehhez.
- Csak nem féltékenységi gondolataid vannak?-vigyorog rám a legjobb barátnőm.-Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy szerelmes vagy. Hohó, csak nem?-vigyorog még szélesebben Lay, mire kissé vállon csapom.
- Dehogy is Lay, ilyen eszedbe se jusson.-rázom meg a fejem, majd a színpad felé fordulok, ahová Louis egy hatalmas csokor vörös rózsával és mikrofonnal a kezében lép fel.
- Sziasztok! Egy kis kampány. Köszi mindazoknak akik szavaztak ránk a fiúkkal és hozzásegítettek minket ahhoz, hogy elérhessük a 3. helyet. Szuperek vagytok. De most nem ezért vagyok itt és állok a színpadon a srácok nélkül. Néhány hete csúnyán megbántottam egy olyan lányt aki a világon mindennél fontosabb számomra. Sajnálok mindent tiszta szívemből és remélem megtudsz nekem valaha is bocsájtani. Hiányzik a legjobb barátom. Neked szól a kedvenc számunk Csibe. –néz felém Louis aminek következtében mindenki rám bámul. A családom is vigyorral az arcán néz engem, ami után rögtön levágom, hogy ők állnak annak hátterében, hogy Tommo itt van ma este és van némi sejtésem, hogy Katelyn néni keze is benne van a dologban. Louisra pillantok aki rám nézve belekezd Nelly Furtado és James Morrison Broken Strings című számába. Majdnem elér a refrénig, amikor rám pillantva megszólal.-Gyerünk Csibe nélküled nem megy!-kérlel a színpadon álló srác mire Lay egy mikrofont nyom a kezembe.
- Na nem ezt nem! Tudod, hogy nem szeretek énekelni ennyi ember előtt!
- Tedd meg Hel. Légyszi. Annyira töri magát a bocsánatodért, látszik, hogy szeret téged.-mosolyog rám Lay, mire erőt veszek magamon és kilépek a tömegből és rákezdek a refrénre.

You can’t play on broken strings

You can’t feel anything…

Fellépek Louis mellé a színpadra, bár a lépcsőn a hatalmas szoknyám miatt majdnem hasra esek. Lou mellett énekelem végig a számot, és a veszekedések óta úgy érzem, hogy most kaptam végre vissza a legjobb barátomat, akit eddig hiányoltam. A szám végén mindenki állva tapsol, a mellettem álló barna hajú fiú pedig a közönség felé fordulva csendet kér.

- Nagyon de nagyon sajnálom, hogy megbántottalak de te vagy a legjobb barátom és hiányzol az életemből. Szeretném ha megbocsájtanál nekem a sok hülyeségemért és kettesben mindent megbeszélnénk. Mit szólsz hozzá Csibe?

- Bocsáss meg neki!-üvölti a tömeg egyöntetűen mire Lou elmosolyodik és felém nyújtja a csokor rózsát.

- Rendben, beszéljünk meg mindent, utána pedig meglátjuk, hogy tudunk e még olyan barátok lenni mint régen. De megbocsájtok és köszönök mindent.- mosolyodok el majd magamhoz ölelem Louist.

- Louis-

Annyira örülök, hogy Rachel végül megbocsájtott nekem és hajlandó volt arra, hogy átbeszéljünk mindent. Nem akarom ezt az esélyemet is elrontani, hisz bevallom én viselkedtem vele szemét és aljas módon. A csókos sztoriról való véleményét sem hagytam, hogy elmondja csak elmondtam amit gondoltam abban a pillanatban, majd kisétáltam az ajtón és ott hagytam egyedül. Amikor Zayn és Harry a válogató után flörtölni próbáltak Csibével kissé felment bennem a pumpa és az amit éreztem egy teljesen új érzés volt számomra. Még soha semmitől nem féltem annyira, mint, hogy őt elvesztem, erre tessék mindezek miatt saját önhibámból ez majdnem be is következett. Most vagy soha. Vagy most mondom el neki, hogy csak óvni akartam, azért mondtam, hogy már nem szeretem de igazából most is őrülten szerelmes vagyok belé vagy megragadok abban a bizonyos barát zónában. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. A szívem azt súgja, hogy mond el mit érzel Louis, de az eszem ellenben minden ilyesmit tilt, azzal a címszóval, hogy ha ő nem így érez lehet, hogy tényleg elveszíted a legjobb barátodat. És lehet, hogy nem csak egy hónapra hanem évekre vagy akár örökre is. Úgy érzem, hogy két szék közül a pad alá fogok esni és megint meg fogom bántani akaratom ellenére is.

- Rachel-

 Haragudtam meg igazából nem is mindenkire aki tudott Louis kis tervéről. Utáltam a gondolatát annak, hogy megint a hátam mögött szervezkedett a családom és a legjobb barátnőm is, de talán ha ők nem avatkoznak közbe most nem adtam volna egy esélyt Lounak arra, hogy mindent megmagyarázzon. Bevallom neked is hiányzott már a jelenléte és megbántam, hogy akkor éjszaka csak úgy elküldtem minden kérdés vagy magyarázat nélkül. Nagyon reméltem, hogy nem Jessicához jött el ma este, mert bevallom kicsit féltékennyé tett az a tudat, hogy megint van köztük valami. Beleszerettem volna Louisba? Vagy talán csak féltem a legjobb barátomat az esetleges csalódásoktól? Inkább az utóbbi áll közelebb a szívemhez, de amilyen makacs vagyok úgy sem vallanám be még magamnak sem, hogy beleszerettem. Nem akarok egy híres sztár barátnője lenni, nem akarom azt olvasni minden újság címlapján, hogy Louis Tomlinson összejött a gyerekkori barátjával. Vajon ez fellángolás vagy szerelem? Már látom előre, hogy minden újság ezzel lenne tele. Inkább maradok a barátja és segítem az útját, a féltékenyéségemet pedig ha kell minden erőmmel le fogom győzni, és nem fogom elveszíteni a fejemet ha Tommot egy másik lánnyal látom. Nem tehetem, hiszen ő úgy tudja én csak barátként tekintek rá. És ez így van jól…

Sziasztok Mazsik.:)

Nem igen jönnek a kommentek amiből arra következtetek, hogy nem tetszik nektek a sztori.:( Abbahagyni nem fogom, hiszen ha kell akkor magamnak is végigírom a sztorit, de ez elsősorban értetek van..:) Remélem hamarosan megindulnak az olvasók és a kommentek. Nagyon de nagyon örülnék ha kifejtenétek a véleményeteket Louis és Rachel érzéseiről és a blogról..:) 

Következő rész 2015.03. 10-én várható...