És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...
Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodába...
A mai napon rendezték az X-faktor döntőjét, amin a fiúk és még 2 másik versenyző vesz majd részt,megküzdve a dicső első helyért. Louis és a srácok úgy tudják,hogy azért mondtam vissza a jegyüket a showra, mert épp tánc próbám van a közelgő szalagavatóm miatt, de ez közel sincs így. Azért utasítottam vissza,mert már régebben megvettem a jegyemet, hogy meglepetésként ott legyek a fiúk mellett,ők még se tudjanak róla a találkozás pillanatáig. Tegnap óta a cuccaimat pakolom, hogy még véletlenül se maradjon ki semmi, amit vinni szeretnék. Csak pár napra tudok elmenni, hiszen a suliból nem maradhatok ki olyan sok ideig most, hogy ebben az évben még előttem áll az érettségi és a pálya választás. Nagy terveim vannak, szeretnék Londonban tanulni majd vagy éppen Oxford városában, és orvos szeretnék lenni ha nagy leszek. Sokan megszólnak érte, és nem bíznak abban, hogy nekem elég erőm lenne ehhez, de én nagyon is jól tudom, hogy számomra ez lesz a tökéletes szakma. Ezért a kitűzött célért minden erőmmel ragaszkodom, és bármi is legyen véghez fogom vinni.
Féltem mi lesz amikor viszontlátjuk egymást Louissal, hiszen mióta az X-faktor versenyzője szinte semmit nem beszélünk egymással amiért persze borzasztóan haragszom rá. Nem tudom elhinni, hogy nincs kettő perce az állítólagos legjobb barátjára, persze ő annyira elfoglalt, hogy egy rövid telefont nem tud velem megejteni. Na azért ezt nem tudja nekem senki bemesélni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és ott leszek velük a döntés pillanatában, de ezt egyáltalán nem Louisért teszem, sokkal inkább a fiúkért, ugyanis ő számomra megszűnt létezni, semmi sem köt többé hozzá.
- Kicsim mindent bepakoltál?-lép be anya aggódva a szobába.
- Igen, elpakoltam mindent, amit szerettem volna.- zárom le a bőröndöm tetejét.
- Apád készen áll az indulásra.
- Én is.-veszem kezembe a bőröndöt és a kis táskámat, majd utoljára körbenéztem és elindultam lefelé. Elbúcsúztam anyától és a húgomtól is, majd bepakoltam a cuccomat a családi kocsinkba és apával együtt elindultam a repülőtér fele. Gyorsan elbúcsúztam apától is, majd a jegyemet kiváltva felszálltam a gépre, ahol egy velem egyidős srác mellé szólt a jegyem.
- Szia.-köszönök neki mosolyogva.-Beengedsz? Melléd szól a jegyem.
- Persze.-mosolyog rám, majd felszáll az ülésből és beenged a helyemre.-Mellesleg Noel vagyok.
- Rachel.-mutatkozok be én is, majd becsatolom az övemet, és várom, hogy végre az égbe emelkedjen a repülőnk, ami pár perc múlva meg is történik. Épp filmet keresek az előttem lévő monitoron, amikor Noel az egyik kedvenc filmemet a Kavarást indítja el.
- Nem haragszol ha én is bedugom a fülest és nézem veled a filmet?-kérdezem tőle mosolyogva, mire ő barátságosan megrázza a fejét, így nézni kezdjük a filmet.
Egy óra utazás után biztonsággal érünk földet London városában. Miután megtalálom a cuccomat barátságosan elköszönök az új ismerősömtől és egy taxit leintve a nagynéném lakása felé haladok. Ő az apai nagynéném, mert anya bátyjával nem tartjuk a kapcsolatot, azóta, hogy történt egy elég csúnya összeszólalkozás köztem és az unokanővérem között, és mindenki a saját családját védte, így jobbnak tartottuk, hogy ne beszéljünk többet egymással. Apa húgát viszont egyenesen imádom, mindent meg lehet vele beszélni, amit egyébként anyának nem merek elmondani. Hamarosan megérkezek a lakásra, ahol senki nem tartózkodik, hiszen Katelyn még estig dolgozik. Gyorsan kipakolom a cuccaimat, és a fürdő felé veszem az irányt, mert alig 2 óra és kezdődik az élő show és még a székházba is el kellene valahogy jutnom. Miután felveszem a fehérneműimet, a szobámba sétálok és megkeresem a tökéletes szerelést, amitől reményeim szerint Tomlinson eldobja az agyát. Gyorsan magamra öltöm a szerelésemet, majd ezután kivasalom a hajam és felteszek egy alap sminket, és összepakolom a jegyemet, a telefonomat és a pénztárcámat, majd hívok magamnak egy taxit. Szerencsére kezdésre pont odaérek, így időben el tudom foglalni a jegyemen szereplő helyet. Annak ellenére, hogy haragszom Louisra, megnyugtat a jelenléte és büszkeséget érzek iránta és azért, hogy itt van a fiúkkal a legjobb három között. Izgatottan ülöm végig az eredmény hirdetést, aminek a végén mindenki megtudhatja, hogy a One Direction birtokolja a harmadik helyet. Csalódottan állok fel a műsor végén, szerintem többet érdemeltek volna a srácok, hiszen mind egytől egyig hatalmas tehetségek, ők a tini lányok kedvencei. Mindezek ellenére nem tudom rávenni magam, hogy hátramenjek és köszönjek nekik, nekem még most is fájna a volt legjobb barátomat látni, és talán nem is férek oda hozzájuk a hatalmas, őket ünneplő tömeg miatt. Igyekszem láthatatlanul kisurranni a stúdióból, de sajnálatomra Johannah azonnal észrevesz és karon fog.
- Oh Rachel ha tudnád, hogy az én kisfiam, hogy várta, hogy itt legyél vele a mai napon és támogasd őket. Milyen boldog lesz most, hogy itt vagy. Gyere megmutatom, hogy merre vannak a fiúk.
- Köszi Jay, nem szükséges. Inkább hazamennék, ugyanis elég fáradt vagyok.
- Gyere csak szépen, legalább köszönj nekik, hadd tudják, hogy itt voltál.
- Oké.-adom be a derekamat, hiszen a Tommo mami ellen esélyem sincsen tiltakozni. Félek a találkozás pillanatától, és amikor hátramegyek és Louissal összeakad a tekintetünk kedvem támadna visszafordulni, de persze Jay továbbra is a fia felé vonszol.
- Sziasztok srácok. Nagyon jók voltatok.-mosolygok rájuk, de a legidősebb bandatag tekintetét kerülöm.
- Köszi Rache.-ölel magához Zayn, amikor is Louis elég hangosan megköszörüli a torkát.
- Rachel beszélhetnénk egy kicsit kettesben?
- Aha.-vonom meg a vállam, majd Louis után indulok a saját öltözőjükbe. - Na mit akarsz tőlem Louis közel 3 és fél hónap után, amikor nem kerestél, nem írtál sőt ha nem a tévébe lennél és nem követnélek titeket, akkor simán azt hinném, hogy meghaltál. Tudod mit éreztem ebben az időszakban? Van róla némi fogalmad, milyen amikor a legjobb barátod egy darab szart is többnek tekint nálad? Hmm?
- Ez egyáltalán nem így van Rachel. Kezdjük ott te durrantál be amikor nálatok majdnem megcsókoltalak!
- Mert meg sem magyaráztad miért akartál ilyet tenni velem, amikor állítólag mi barátok vagyunk!
- Akkor úgy éreztem, hogy tetszel nekem és ezért is szakítottam Hannahval. Millió rohadt jelet küldtem feléd arról,hogy mit is érzek, de te semmit nem vettél le belőle. Tudod rohadtul meguntam, hogy mindig a legjobb havert játszom, az érzéseimet meg elnyomom magamban! Tudod, most, hogy itt vannak a fiúk nincs másra szükségem, csak arra, hogy a rajongóink támogassanak minket. Nem akarok tőled semmit Rachel, maradjunk barátok.-fejezi be a mondandóját Louis, majd fogja magát és kisétál az ajtón otthagyva engem egyedül.
- Kösz, hogy meghallgatsz Louis!-kiáltok ki utána mérgesen, majd megfogom a cuccomat és hazamegyek.
Féltem mi lesz amikor viszontlátjuk egymást Louissal, hiszen mióta az X-faktor versenyzője szinte semmit nem beszélünk egymással amiért persze borzasztóan haragszom rá. Nem tudom elhinni, hogy nincs kettő perce az állítólagos legjobb barátjára, persze ő annyira elfoglalt, hogy egy rövid telefont nem tud velem megejteni. Na azért ezt nem tudja nekem senki bemesélni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és ott leszek velük a döntés pillanatában, de ezt egyáltalán nem Louisért teszem, sokkal inkább a fiúkért, ugyanis ő számomra megszűnt létezni, semmi sem köt többé hozzá.
- Kicsim mindent bepakoltál?-lép be anya aggódva a szobába.
- Igen, elpakoltam mindent, amit szerettem volna.- zárom le a bőröndöm tetejét.
- Apád készen áll az indulásra.
- Én is.-veszem kezembe a bőröndöt és a kis táskámat, majd utoljára körbenéztem és elindultam lefelé. Elbúcsúztam anyától és a húgomtól is, majd bepakoltam a cuccomat a családi kocsinkba és apával együtt elindultam a repülőtér fele. Gyorsan elbúcsúztam apától is, majd a jegyemet kiváltva felszálltam a gépre, ahol egy velem egyidős srác mellé szólt a jegyem.
- Szia.-köszönök neki mosolyogva.-Beengedsz? Melléd szól a jegyem.
- Persze.-mosolyog rám, majd felszáll az ülésből és beenged a helyemre.-Mellesleg Noel vagyok.
- Rachel.-mutatkozok be én is, majd becsatolom az övemet, és várom, hogy végre az égbe emelkedjen a repülőnk, ami pár perc múlva meg is történik. Épp filmet keresek az előttem lévő monitoron, amikor Noel az egyik kedvenc filmemet a Kavarást indítja el.
- Nem haragszol ha én is bedugom a fülest és nézem veled a filmet?-kérdezem tőle mosolyogva, mire ő barátságosan megrázza a fejét, így nézni kezdjük a filmet.
Egy óra utazás után biztonsággal érünk földet London városában. Miután megtalálom a cuccomat barátságosan elköszönök az új ismerősömtől és egy taxit leintve a nagynéném lakása felé haladok. Ő az apai nagynéném, mert anya bátyjával nem tartjuk a kapcsolatot, azóta, hogy történt egy elég csúnya összeszólalkozás köztem és az unokanővérem között, és mindenki a saját családját védte, így jobbnak tartottuk, hogy ne beszéljünk többet egymással. Apa húgát viszont egyenesen imádom, mindent meg lehet vele beszélni, amit egyébként anyának nem merek elmondani. Hamarosan megérkezek a lakásra, ahol senki nem tartózkodik, hiszen Katelyn még estig dolgozik. Gyorsan kipakolom a cuccaimat, és a fürdő felé veszem az irányt, mert alig 2 óra és kezdődik az élő show és még a székházba is el kellene valahogy jutnom. Miután felveszem a fehérneműimet, a szobámba sétálok és megkeresem a tökéletes szerelést, amitől reményeim szerint Tomlinson eldobja az agyát. Gyorsan magamra öltöm a szerelésemet, majd ezután kivasalom a hajam és felteszek egy alap sminket, és összepakolom a jegyemet, a telefonomat és a pénztárcámat, majd hívok magamnak egy taxit. Szerencsére kezdésre pont odaérek, így időben el tudom foglalni a jegyemen szereplő helyet. Annak ellenére, hogy haragszom Louisra, megnyugtat a jelenléte és büszkeséget érzek iránta és azért, hogy itt van a fiúkkal a legjobb három között. Izgatottan ülöm végig az eredmény hirdetést, aminek a végén mindenki megtudhatja, hogy a One Direction birtokolja a harmadik helyet. Csalódottan állok fel a műsor végén, szerintem többet érdemeltek volna a srácok, hiszen mind egytől egyig hatalmas tehetségek, ők a tini lányok kedvencei. Mindezek ellenére nem tudom rávenni magam, hogy hátramenjek és köszönjek nekik, nekem még most is fájna a volt legjobb barátomat látni, és talán nem is férek oda hozzájuk a hatalmas, őket ünneplő tömeg miatt. Igyekszem láthatatlanul kisurranni a stúdióból, de sajnálatomra Johannah azonnal észrevesz és karon fog.
- Oh Rachel ha tudnád, hogy az én kisfiam, hogy várta, hogy itt legyél vele a mai napon és támogasd őket. Milyen boldog lesz most, hogy itt vagy. Gyere megmutatom, hogy merre vannak a fiúk.
- Köszi Jay, nem szükséges. Inkább hazamennék, ugyanis elég fáradt vagyok.
- Gyere csak szépen, legalább köszönj nekik, hadd tudják, hogy itt voltál.
- Oké.-adom be a derekamat, hiszen a Tommo mami ellen esélyem sincsen tiltakozni. Félek a találkozás pillanatától, és amikor hátramegyek és Louissal összeakad a tekintetünk kedvem támadna visszafordulni, de persze Jay továbbra is a fia felé vonszol.
- Sziasztok srácok. Nagyon jók voltatok.-mosolygok rájuk, de a legidősebb bandatag tekintetét kerülöm.
- Köszi Rache.-ölel magához Zayn, amikor is Louis elég hangosan megköszörüli a torkát.
- Rachel beszélhetnénk egy kicsit kettesben?
- Aha.-vonom meg a vállam, majd Louis után indulok a saját öltözőjükbe. - Na mit akarsz tőlem Louis közel 3 és fél hónap után, amikor nem kerestél, nem írtál sőt ha nem a tévébe lennél és nem követnélek titeket, akkor simán azt hinném, hogy meghaltál. Tudod mit éreztem ebben az időszakban? Van róla némi fogalmad, milyen amikor a legjobb barátod egy darab szart is többnek tekint nálad? Hmm?
- Ez egyáltalán nem így van Rachel. Kezdjük ott te durrantál be amikor nálatok majdnem megcsókoltalak!
- Mert meg sem magyaráztad miért akartál ilyet tenni velem, amikor állítólag mi barátok vagyunk!
- Akkor úgy éreztem, hogy tetszel nekem és ezért is szakítottam Hannahval. Millió rohadt jelet küldtem feléd arról,hogy mit is érzek, de te semmit nem vettél le belőle. Tudod rohadtul meguntam, hogy mindig a legjobb havert játszom, az érzéseimet meg elnyomom magamban! Tudod, most, hogy itt vannak a fiúk nincs másra szükségem, csak arra, hogy a rajongóink támogassanak minket. Nem akarok tőled semmit Rachel, maradjunk barátok.-fejezi be a mondandóját Louis, majd fogja magát és kisétál az ajtón otthagyva engem egyedül.
- Kösz, hogy meghallgatsz Louis!-kiáltok ki utána mérgesen, majd megfogom a cuccomat és hazamegyek.
*******
Dühös voltam Louisra, hogy ezt csinálta velem és azt mondta,hogy elvileg mi mindent megbeszéltünk. Persze, ez úgy nézett ki igazából úgy volt, hogy ő elmondta mit gondol, meg miért volt minden, aztán kijelentette, hogy legyünk továbbra is barátok, mert ez egy pillanatnyi fellángolás volt a részéről semmi több,engem meg sem kérdezve erről az egészről. Komolyan amióta az X-faktorban szerepel akkora képe lett, hogy kedvem támadt volna visszakézből pofán vágni, de hát akkor mi lett volna az aranyos kis pofikájával amit úgy imádnak a rajongók? Fenébe is egyszerre szeretem és egyszerre utálom a legjobb barátomat.Francba ezekkel az ambivalens érzésekkel.
Hajnali egyet mutat az éjjeli szekrényemen elhelyezett digitális óra, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Lassan kikászálódok az ágyamból, és a zaj forrása felé igyekszem, így az ablakomhoz lépek. A sötét miatt először kivehetetlen az alatta álló alak, de amint az utcai lámpa alá lép kirajzolódik Louis alakja. Amikor meglátom, kinyitom az ablakomat és kiszólok rajta.
- Te mi a faszt csinálsz itt?-szólok le neki mérgesen
- Beszélni szeretnék veled az utóbbi dolgokról.-szólal meg.-Beengedsz?
- Nem. Menj el innen Louis, mert nem állok jót magamért! Elegem van belőled és minden egyes hülyeségedből érted? Fel sem fogod hogy megbántottál azzal amit mondtál!-keltem ki magamból.-Megbeszélni? Szóval megint elmondanád a te álláspontodat nekem meg annyi maradna, hogy törődjek bele? Még is mit képzelsz magadról? Te nem az a Louis vagy akit én megismertem, már most tönkretett a hírnév!
- Dehogy is Rachel. Én ugyanaz a fiú vagyok aki eddig is voltam, ugyanúgy a legjobb barátod vagyok, kérlek szépen engedj be és beszéljünk meg mindent ami téged bánt! Ígérem végighallgatlak.-kérlel immáron a házunk mellett álló fa ágáról, amiről már csak 3 lépés választja el ahhoz, hogy a szobámban találjam.
- Jól csüngsz a fán Tomlinson?-kérdezem tőle összeszűkült szemekkel.
- Nem igazán, szeretnék már biztos talajon állni és ott beszélgetni veled.
- Kár, pedig a majmok a fára valók.-nevetek fel cinikusan.-Szállj le a fáról és menjél vissza Londonban, engem meg hagyj békén.
- Szuper, akkor ez esetben marad a pótkulcs, mert tudom, hogy hol tartjátok Rachel.-mosolyog rám Louis, amitől menten szétrobbanok a dühtől.
- Meg ne merd próbálni Tomlinson.-szűröm ki a fogaim között idegesen, de addigra Louis leugrik a fáról és az ajtónkhoz siet.
- Hogy az a…-szitkozódom, majd kivágom a szoba ajtót és cseppet sem halkan levágtatok a lépcsőn. Sajnos így is elkések, mert Louis addigra már az ajtófélfának támaszkodva vigyorog rám.-Kell egy monokli szupersztár?-kérdezem még mindig idegesen.
- Ne már Rachel, most mi a bajod? Csak meg akartalak óvni Zayntől meg a nőcsábász énjétől!-fakadt ki Louis is.
- Inkább magadtól kéne megóvnod Tomlinson!-forgatom meg a szemem idegesen.-Mondtam, hogy hagyj békén. Francba is, hogy most bezzeg nem tudod megfogadni amit kérek. Menj éld a szupersztár életedet, csili-vili autókkal, 3000000 tini lánnyal, magazinokkal, énekléssel és minden egyébbel. Kösz Louis én ebből nem kérek, kiszállok az életedből. Elegem van, nem akarom végigzongorázni azt, amit millió sztár és nem híres barátjuk átélt! Normális ember akarok lenni Louis! Én szeretem az életem, nem vágyom rivaldafényre.!
- Én meg nem vágyok a rivaldafényre nélküled Rachel.-néz mélyen a szemembe. A szeme tiszta, mély és őszinte megbánást sugall. És azok a gyönyörű tengerkék árnyalatú szemek, olyan nehéz nekik ellenállni.
- Akkor nélkülem csinálod tovább vagy hagyod abba, de nekem nem ez kell Louis, nem erre vágyok. Sajnálom. És most pedig menj el.
- De Rachel.-kezdi Louis könnyes szemmel mire én megrázom a fejem szintén könnyes szemmel.- Jobb ha elmegyek.-szólal meg rekedten és a szeméből kicsöppenő könnycseppel Louis.-Sajnálom Csibe. Hiányozni fogsz.-törődik bele végre a döntésembe, majd leteszi a kulcsot az ajtó melletti komódra és talán örökre kisétál az életemből.
Ahogy beteszi maga után a bejárati ajtót, végigcsúszok a barna fa ajtónk oldalán és sírva a földre rogyok. Talán most ezekben a pillanatokban örökre elveszítettem a valaha volt legjobb barátomat, aki eddig mindenben kiállt értem és mellettem, én pedig nem engedtem, hogy elmondja amit szeretne, és bocsánatot kérjen azokért hibákért amiket eddig elkövetett. Nem maradt számomra más belőle mint egy emlék kép, ami örökre bennem él majd. Talán, sőt biztosan hiányozni fog az elején, majd csupán csak emlékek fognak bennem élni róla. Csak jót tettem ezzel, hogy elengedtem. Nem férek bele az életébe, és már ő sem az enyémbe. Most már más világba tartozunk. Neki ott vannak a fiúk, a családja és a rajongói akik szeretik őt, és nem okoznak neki olyan csalódást mint én. Elveszítettem azt a fiút, barátot, testvért és mindent amit ő jelentett számomra. Most már egyedül maradtam az élet küzdelmeivel szemben.
Sziasztok Mazsolamakik! :)
Nos itt is lenne a következő rész, ami inkább szomorúnak és veszekedősnek mondható, mintsem boldognak. Szerintetek Rachel még megbocsájthat Louisnak, vagy a köztük lévő kötelék már most ketté szakadt olyannyira, hogy az már megjavíthatatlan? Írjátok meg kommentben mit gondoltok a részről, és szerintetek lesz-e békülés..:)
Következő rész csütörtökön-pénteken várható, örülnénk pár visszajelzésnek..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése