00.-Prológus

~ A szerelem olyan akár egy csörgedező, kanyargó vad folyó. Az elágazások a folyónál azt mutatják, hogy a víznek saját akarata van utat választani. Az életben és a szerelemben neked is van választásod akármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet. Az életed ura te magad vagy, és ha a sors bele is próbál avatkozni az eseményekbe, a végeredmény csak rajtad áll, hiszen a szálakat te mozgatod. Ha valamelyik szálra nincs szükséged, azt könnyűszerrel elengedheted vagy elszakíthatod, mert az hiába is kapaszkodna beléd neked nincs rá szükséged. Van azonban olyan szál, amely tőled szakadna, te pedig görcsösen kapaszkodsz belé, de ha te minden erőddel azt akarod, és időben utána kapsz és visszahúzod, akkor megtarthatod. 

  Az ő szála nekem létfontosságú volt az életemben, habár már 100 és 100 csomó díszelgett rajta, nekem még is szükségem volt rá. Ő tartotta bennem a lelket, ő segített át minden nehézségen. A szálat ami hozzá köt sohasem lennék képes elengedni, hiszen ő volt az, aki az életembe lépő ingoványokon biztonsággal megtanított járni.
  Az élet most még is egy olyan embert állított közénk, akire még álmomban sem gondoltam volna. Egy olyan embert, akit szerettem, tiszteltem és akire mindig is felnéztem. Akármilyen erősen is kapaszkodtam ebbe a szálba, nem bizonyult erősnek és egy hatalmas küzdelem árán de elszakadt, és talán ideje lenne bevallanom magamnak, hogy ez a szakadás már egy örök életre kettéosztja a közöttünk lévő, egykor szoros és szeretetteli kapcsot. ~