02.-One Direction(One Direction)

.....A legerősebb emberek nem mindig azok , akik nyernek , hanem azok az emberek, akik nem adják fel amikor vesztenek....

 

 Még napokig hatalmas lendületet adott az a tudat, hogy legjobb barátom, aki csaknem gyermekkorom óta mellettem van és amiben csak lehet segít, eggyel közelebb van a legnagyobb álmának beteljesüléséhez. Én mindig mindenben mellette álltam és támogattam, bármekkora hülyeség is volt éppen a terve, ha elbukott vele nevettem, ha győzött vele örültem. Minden egyes meghatározó pillanatánál jelen voltam, olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Végtére is ki volt az aki két óra között hazafutott hozzánk mert elszakadt tesi órán a harisnyám ha nem Louis? És ki adott egy puszit az arcára ha féltékennyé akart tenni egy lányt ha nem én? Kiegészítettük egymást mindenben, ha az én életem kék volt, ő hozott egy kis pirosat és együtt kevertünk belőle egy fasza kis lila színt. Évekkel ezelőtt azt sem tudtam, hogy mi az az igaz barátság, amíg rá nem találtunk egymással Lou-val, akit most már bevallom nehezen engednék el az életemből, hiszen nélküle minden csak egy sivár és kopasz sivatag volna ellentétben vele ami egy igazi oázist tár a szemem elé nevetéssel, bolondozással, segítséggel, támogatással, szeretettel és barátsággal.
  Louisnak most volt igazán rám szüksége, hisz még megannyi hatalmas és nehéz akadály állt előtte a sikeressé válás útján, amiket egyedül talán soha nem lenne képes megmászni vagy átlépni. Ő az a srác, aki csak akkor tesz meg egy lépést, ha tudja, hogy ott van mellette egy biztos pont amibe vészhelyzet esetén kapaszkodhat. Félreértés ne essék, ő nem kihasználja az embereket, csak bizonytalan a fontos döntések meghozásánál. Az a biztos pont rendszerint én voltam, én futottam át hozzá hajnalban, mert részegre itta magát egy buliban,és nem tudott bemenni a házba, ő volt az aki éjjel felmászott a tetőnkön be a szobámba, hogy megvigasztaljon mert rosszul sült el az aznapi randi. Szóval tényleg mindig ott voltunk egymásnak.
  A mai nap szinte teljesen ugyanúgy indult mint minden egyes szombat az eddigi életem során. Szerintetek is felettébb élvezetes amikor te túl vagy egy húzós héten tele dolgozatokkal, felelésekkel meg házikkal, és eljön a várva várt szombat, amikor pihennél, de édesanyádnak épp aznap kell kora hajnalban előkapnia a porszívóját és egyéb hangos eszközeit és nekiállni takarítania. Éljenek az édesanyák és szombat reggeli takaríthatnékjuk! Mivel ma reggel is felkeltem már a legapróbb zajra, amit most épp a mosogatógép hangja keltett, ezért gyorsan összepakoltam a szétdobált ruháimat szétválogatva, hogy melyik tiszta és melyik szennyes, majd ezután megöntöztem az asztalomon lévő kedvenc kaktuszaimat. Miután mindennél kész lettem, a szekrényhez léptem és elővettem egy egyszerű fekete pólót és a kedvenc szürke melegítőmet a lábamra pedig egy szintén fekete bokazoknit húztam, amire ezután a kedvenc szőrös mamuszom került. Amint végeztem a hasam azonnal jelezte, hogy hahó én is itt vagyok etess már meg, így a konyha felé indultam, ahol édesanyám már az ebéddel foglalkozik, apám pedig egy csésze kávét szürcsölgetve a tegnapi újságot olvassa.
- Jó reggelt család.-köszönök mindenkinek, bár a család kifejezés talán kicsit helytelen, hiszen a húgom nem tartózkodik a helyiségbe.

- Jó reggelt Rachel.-int édesanyám a vizes kezével, aminek következtében a kezén lévő mosogató szeres lé a földre csorog. Apa és én egyszerre nevetünk fel anya szerencsétlenkedésén, majd a hasam újabb korgása után magamhoz veszem a kedvenc bögrémet és kávét töltök bele, amit mint mindig 3 cukorral és 50 macskának elég tejjel iszok, majd az asztalhoz ülök és majszolni kezdem a melegszendvicsemet. Miután végzek vele, odaadom anyának a piszkos tányéromat és megköszönve a reggelit a szobám fele veszem az irányt. További reggeli teendőként megfésülködök, megmosom a fogam és beágyazok. Ezek után kezembe veszem a laptopomat, és felnézek a kedvenc közösségi oldalamra. Pár perccel később arra eszmélek fel, hogy apa kiabál.

- Rachel! Jött hozzád valaki!

- Megyek már.!-kiáltok vissza, majd lecsukom a laptopom tetejét, és elindulok lefele, de amikor meglátom ki is áll az ajtóban az addigi lassú sétám futásba torkollik, majd egy ugrásba így a vendégem ölében végezem. 

- Szia Csibe!-köszön mosolyogva Louis miközben a két kezével szorosan tartva nem hagyja, hogy leessek.

- Szia Lou. Már hiányoztál!-suttogom neki, mire ő elmosolyodik és egy puszit lehel a homlokomra.

- Gondoltam átjövök egyet a legjobb barátomhoz filmet nézni és kiheverni a szakítást. Hoztam pizzát is meg egy jó kis horror filmet.

- Oh tényleg Hannah.-szomorodok el, hiszen ő és Louis igazi álompár voltak számomra.- Gyere te Don Huan nézzük meg akkor azt a filmet.-kacsintok rá, és elindulunk fel a szobám fele. Fent elrendezünk mindent, és mivel az ágyam a TV-vel szemben helyezkedik el, így ülő helyzetben kezdjük el nézni a filmet, ami már az elején is elég félelmetesnek bizonyul számomra. Nem igazán szeretem az ijesztő filmeket, jobban odavagyok a szerelmes és nevetős témájúakért, de hát ha Lou ezt szeretné nézni, akkor ezt nézzük. Már épp a 13 kísértet felénél tartottunk, épp annál a résznél, amikor a szellemek kiszabadulnak amikor is egy igencsak félelmetes jelenet miatt megugrok és Louis ölében kötök ki. Ezután egy olyan dolog következik amire álmomban sem gondoltam volna. Régebben amikor megijedtem és beleugrottam az ölébe kinevetett és belebokszolt a vállamba azzal a címszóval, hogy mit félsz kiscsibe. De most egészen máshogy reagált. Mélyen a szembe nézett, majd egy hatalmasat nyelve az arcom felé közelített, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Abban a pillanatban teljesen lefagytam, az sem jutott el a tudatomig, hogy a legjobb barátom épp készül megcsókolni. Nem voltam biztos benne, hogy akarom ezt a csókot, de abban sem, hogy nem. Így csak hagytam, hogy magával ragadjanak az érzelem hullámai. Már majdnem összeértek az ajkaink, amikor Louis telefonja megcsörrent. Elvörösödve kaptam el a fejem azt érezve, hogy menten felgyulladok. Ő pedig az előzőkkel mit sem törődve, és továbbra is a derekamon pihentetve a kezét felkapta a telefonját és beszélni kezdett.

- Szia Anya.-köszönt bele a készülékbe.-Nem, nem zavarsz. Rachelnél. Oh de jó, köszi, hogy szóltál anya. Rendben. Később. Szia.

- Öhm. Mit szeretett volna anyukád?-kérdezem zavartan az előbbiek miatt.

- Csak szólt, hogy szóltak az X-faktorból, hogy két nap múlva jelenésem van a következő válogatón.-vonja meg a vállát.

- És gyakoroltál már?-vonom fel a szemöldökömet

- Nem igazán.-vonja meg újból a vállát.

- Akkor most film kikapcsol, előveszem a gitáromat és gyakorolunk kicsit, oké?

- Felőlem.

Amíg Louis azzal foglalatoskodik, hogy leállítsa a filmet, kivegye a lejátszóból addig én a sarokban lévő gitáromhoz lépek, aki a Danny nevet kapta, majd az ágyamra ülök vele és gyorsan behangolom. Nemsokkal később Lou csatlakozik hozzám, így végre belekezdhetünk az általa kiválasztott számba, ami Amy Winehouse slágere a Valerie című száma. Imádom Lou hangját hallgatni, van egy csodás tónusa a hangjának ami szerintem kiemeli őt a szokásos énekes tömegből, de aztán lehet, hogy csak elfogult vagyok a legjobb barátom iránt. 

Oh why don't come over, Valerie?

Ahogy a szám végén rám szegezi a tekintetét, újra eszembe jut, hogy az előbb majdnem megcsókolt. 

- Öhm.-túr bele a dús hajába.-Azt hiszem én megyek. Szia Rachel.-kapja fel a telefonját, majd int egyet és kivonul a szobából kétségek között hagyva engem. 

- Louis-

 Francba, hogy lehetek olyan hülye, hogy minden előzmény és bevezetés nélkül csak úgy megcsókoltam volna Rachelt. Ő azt hiszi barátként tekintek rá, és azért szakítottunk Hannahval, mert az X-faktor és az éneklés mellett ő már nem fért volna bele az életembe, pedig ez egyáltalán nem igaz. Vagy ha igaz csak félig, hiszen a fő ok nem az X-faktor volt, hanem az, hogy én már egy ideje nem tudok úgy Hannahra nézni, mint egy barátnőre, és egy ideje már Rache tetszik, amit persze még most is félek neki bevallani, mert tudomásom szerint, neki valami évfolyam társa tetszik, és ha elmondanám neki azzal minden eddigi kialakított dolgot a porba taszítanék, és talán még barátként is elveszíteném. Hogy hihettem egy pillanatra is azt, hogy ő ugyanúgy érez mint én, és boldogan a nyakamba ugrik mert veszi a jelzéseket, amiket egy ideje küldök felé. Jól megcsináltad Louis, már megint úgy cselekedtél,hogy nem gondolkoztál előre és tessék itt az eredménye, mert biztos, hogy teljesen összezavartam a maival ezt a szegény lányt. Fogalmam sincs mit kéne tennem.

- Rachel -

 Még most sem értem mi volt ez az egész Louis részéről. Miért akart egyáltalán megcsókolni, hiszen tudtommal mi csak barátok vagyunk, és neki az éneklés miatt amúgy sincsen ideje egy barátnőre, és Hannahval is ezért döntöttek a szakítás mellett. Kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon nem oké a legjobb barátommal, mert az sem rá vall, hogy egy ilyen után se szó se beszéd feláll és elmenekül, ha probléma volt mindig megbeszéltük, és most meg pont egy számomra teljesen érthetetlen dolog esetén hagy csak úgy magamra. Mi a szar ütött ebbe a srácba?

******

 Két napja nem beszéltünk, most pedig képes felhívni azzal, hogy fél egyedül elmenni a válogatóra, ezért szeretné ha elkísérném. Jó barát révén igent mondtam neki, de arcon tudtam volna vágni egy péklapáttal az összes kétségért ami ebben a két napban folyamatosan gyötört. Iszonyatosan haragudtam rá, és meg tudtam volna abban a pillanatban fojtani egy kiskanál vízben, de sajnáltam volna, ha miattam múlik ki egy tehetséges énekes, így a harag sárga ködén kívül semmi gyilkossági terv nem járt a fejemben iránta. Egy egyszerű póló, cicanadrág összeállítást választottam a fekete Vans cipőmmel, a hajamat pedig ezúttal lófarokba kötöttem. Miután mindennel végeztem kiálltam a ház elé, és vártam, hogy Louis megérkezzen. Ezúttal egyedül hajtott be a szokásos sötétkék kocsijukkal, mivel a szülei dolgoztak a lányok pedig iskolában töltötték a napjukat. 

- Szia.-köszön, amikor beülök mellé a kocsiba.

- Szia.-köszönök vissza.-Izgulsz?

- Kicsit.-indul el. 

Az egész út alatt néma csend uralkodik, és minden pillanatban nő a késztetés bennem arra, hogy átnyúljak a rohadt kormányon és megpofozzam Louist, de mivel nem akarok balesetet okozni, így legyűröm a magamban lévő feszültséget és inkább a tájat figyelem. Egy egész rövid, na jó pár órás autóút után biztonsággal parkolunk le az X-faktor székhelye előtt lévő parkolóban. Ezúttal gyorsan bejutunk, hisz egyáltalán nincs sor. Leülünk a váróterembe és várjuk, hogy a fiú és lány csapatot behívják döntésre. Ezúttal sajnos nem mehetek be vele, így a váróban kell végig izgulnom az eseményeket. 

- Louis -

Nem tudom, hogy miért nem tudok Rachellel beszélgetni úgy mint régen. Talán az a majdnem csók változtatott meg bennem végleg mindent, bár tudom, hogy ezeket az érzéseket muszáj lesz legyőznöm magamban, és újra úgy szeretnék gondolni Csibére, mint a legjobb barátomra. Nélküle a mai napot sem tudtam volna végigcsinálni, szükségem volt az ő támogatására és jelenlétére, hogy megnyugtasson. Az elején nyugodt vagyok, mindaddig amíg nem szólítják a fiú kategória versenyzőit, onnantól, hogy Rachel alakja kezd tőlem eltávolodni megremeg a lábam.  

- Nos fiúk akiknek a nevét mondom, azok álljanak ide mellém. Harry Styles.-szólal meg elsőként, mire egy göndör hajú, alacsony fiú megszeppenve kiáll a sorból és a srác mellé lép. - Liam Payne, Zayn Malik és Niall Horan.-mond ezúttal 3 nevet mire egy egyenes hajú barna fiú, egy fekete rövid hajú srác és egy alacsony szőke csatlakozik az első fiúhoz.-Louis Tomlinson.-hangzik el utolsóként az én nevem, így megszeppenve kiállok a többi srác közül és csatlakozok a 4 már ott álló fiúhoz, és így 5en bevonulunk a zsűri elé.

- Srácok. Ti mind egytől egyig nagyon jók voltatok, mind különleges hangszínnel rendelkeztek és mind egytől egyig a szívünkbe loptátok magatokat, de sajnos azt a rossz hírt kell veletek közölnünk, hogy a fiúk kategóriába egyikőtöket sem tudjuk elvinni az élő adásba de még a mentor házba se.-közölte a rossz hírt Louis, én pedig azt hittem menten összeomlok a színpadon.

- Mindazonáltal szeretném közölni, hogy eszünkben sincs ennyi hatalmas tehetséget elengedni, így ha mindannyian beleegyeztek szeretnénk ha egy bandát alkotnátok és így folytatnátok a versenyt az én oldalamon.- szólal meg Simon, mire mindannyian felkapjuk a fejünket, én pedig azt hiszem, hogy rosszul hallok. Most akkor kiestem, de mégse.

- Természetesen folytatjuk a versenyt csapatban.-szólal meg egyszerre mindenki velem együtt, így Simon mosolyogva bólint majd újra megszólal.

-Rendben. Akkor várlak titeket a mentorházban. Sziasztok!

- Viszlát.-köszönünk, majd összeölelkezünk és kivonulunk a bejutók ajtaján. Miután mindannyian bemutatkozunk egymásnak, kimegyünk az előtérbe ahol Rachel még mindig a helyén ül, de amint meglát felém rohan és fürkészően rám mered.

- Minden rendben?-kérdezi- Mi történt ott bent?

- Persze.-válaszolom mosolyogva.- De sajnos kiestem a fiú kategóriából.

- Oh úgy sajnálom Loui.-ölel át

- Viszont. Szeretném neked bemutatni a mögöttem álló fiúkat.-szólalok meg újra-Ő itt Liam Payne, Zayn Malik, Niall Horan és Harry Styles. Nos egyedül nem folytathatom a versenyt, viszont velük egy bandát alakítva igen. Srácok ő itt a legjobb barátom Rachel Cox. 

- Szia.-köszön először a göndör mosolyogva.-Harry vagyok, nőideál és szingli. Bár most hogy megláttalak lennék veled kapcsolatban.-kacsint rám.

- Szia Zayn vagyok.-köszön a fekete hajú srác.-Csini vagy, nem megyünk el valamikor megismerkedni?

- Na jó fiúk elég lesz.-szólok közbe, mert nem bírom hallani, hogy már most rámásznának arra a lányra, aki nekem tetszik. Jó persze, ezt ők nem tudják de ez mellékes. 

- Kösz Louis. Megvédem magam ha kell, ők csak kedveskedni akartak.-szólal meg morgósan Rachel.-Most pedig ha nem haragszotok srácok hazamegyek, mert nekem holnap veletek ellentétben suli lesz. Jó szórakozást meg ismerkedést. Sziasztok.-fordul sarkon és a kijárat felé veszi az irányt.

-Várj hazaviszlek.-szólok utána

- Ne is fáradj vele Tomlinson.-int hátra és egyszerűen lelép a helyszínről, én pedig már semmit sem értek, ami körülöttünk forog. Mi történt velünk?

Hali mazsolamakik..:) 
Láthatjátok új a kinézet amit szerkesztőtársamnak Kincsőnek köszönhetek..:) Nagyon nagyon szépen köszönöm még egyszer. A részben is van természetesen munkája, mert az ő ötletei nélkül nem lett volna ilyen hosszú és tartalmas már a második rész..:)
Ha tetszett hagyjatok magatok után kommentet, írjátok le mit szóltok Louis és Rachel párosához és szerintetek tesz e valamit Louis Rachelért vagy tényleg elfelejti..:)
Várom a véleményeket....:) Puszi :*