........Hétfő reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy még véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű elhatározással kezdetét veszi a reggel.....
Amikor elkezdődik egy élet. és a világra jövünk, azt gondoljuk, hogy mennyire izgalmas is lesz ez a világ, hogy millió egy kalandban és dologban lehet majd részünk, abba bele sem gondolva, hogy a sikerek után jönnek az elbukások, a szerelem után egy hatalmas csalódás, az élet után a halál. Sokan nem tudják kiélvezni azt az időt ami itt a földi létben adatott nekik. Gyerekként csak a szépet és jót látjuk, és a szüleink is elzárják előlünk a gonosz és rosszra csábító világot. A mesék is mindig azt sugallják, hogy minden megpróbáltatás csak boldogan érhet véget, az élet reális és igazi oldalát soha meg nem mutatva. Hiszen a mesék erre valóak, hogy a gyermekek számára egy idilli világot teremtsenek, megóvva őket a könyörtelen még is igaz valóságtól...Rachel Flossie Coxnak hívnak, egy vagyok a szokásos és hétköznapi lányok egyikéből. Doncasterben születettem egy szerető családban, ahova a születésem után 3,5 évvel később a húgom Emma Cox is megérkezett.
A mai nap különlegesnek indult, mert ma tartották azt az X-faktor válogatást, ahova a legjobb barátom a szintén Doncasterben lakó Louis Tomlinson már hónapok óta készülődött, és ahova engem is felkért a családja mellé kísérőnek. Szerencsére édesanyámék révén nagyon jól kijöttem a családjával, szinte minden hétvégén összejártunk egy baráti kis sütögetésre. Így lettünk barátok Louissal. Amíg ő az énekesi karrierjét építi, addig én a helyi gimnáziumban töltöm az utolsó évemet. A szalagavató, az érettségi, a továbbtanulás mind még az előttem sorakozó megpróbáltatások között vannak, de most csak egyetlen dologra koncentrálok, és az Louis és az ő álmainak beteljesülése. Az édesanyám által készített finom ebéd után és miután segítettem neki az összekoszolt tányérokat elmosogatni, a szobámba sietek és készülődni kezdek. Kikapok egy fehérneműt a fiókomból, és a törölközőmet is felkapva a fürdőbe sietek. A mai hosszú nap után mindent percet kiélvezek, amit a meleg víz által nyújtott ellazulás ad. Miután végzek felveszem a fehérneműmet, és a kiválasztott szettet, ami egy fekete cicanadrágból és egy fehér mintás trikóból áll. Az alap göndör barna hajamat ezúttal kivasalom, sminkként pedig alapozót és szempillaspirált teszek fel magamra. Soha nem viszem a kikenem magam témát túlzásba, de a nagyobb eseményekre azért szemhéjtus és szemfesték is szokott kerülni az arcomra. Éppen kész leszek, amikor a telefonom csörögni kezd a már jól megszokott Fall Out Boys-Centuries című számmal, a hívó pedig a legjobb barátom Louis.
- Szia Lou.-köszönök neki mosolyogva
- Hali csajszi.Készen vagy már? Mert akkor indulunk érted, aztán meg az arénába, hogy sikerüljön még ma bekerülnöm.
- Persze. Indulhatunk.
- 10 perc múlva ott vagyunk.-teszi le a telefont, én pedig felkapva az enyémet és a pénztárcámat a nappaliba sietek.
- Anyu, Apu mindjárt jönnek Louiék és megyünk a válogatásra!-szólok be a szüleimnek, nehogy egy óra múlva aggódva keressenek mindenhol.
- Rendben van. Üzenjük neki, hogy sok szerencsét.
- Átadom.-kiabálok be, majd miután magamra húzom a fekete színű Vans cipőmet kisétálok a ház elé. Pár percet várok amikor egy sötétkék kocsi hajt a feljárónkra, ahonnan a legjobb barátom pattant ki és lép elém.
- Mehetünk?-kérdezi, miközben mosolyogva fürkészi az arcomat
- Persze.-mosolygok, ő pedig a vállamat átkarolva a kocsijuk felé vezet. Az úton Louis és Lottie között foglalok helyet, egész végig a barátomat nyugtatva.
- Nem lesz semmi baj Tommo.-mosolygok rá, majd nyomok egy puszit az arcára
- Remélem is Csibe.-puszil homlokon.
Nemsokára megérkezünk az arénába, ahol én Louis és Lottie kiszállunk míg Johannah parkoló helyet keres a rengeteg ember között. Beállunk a sorba és szépen várjuk, amíg beljebb jutunk. Időközben Louis édesanyja és az ikrek is megérkeznek, és beállnak mellénk. Közel 4 órás várakozás után délután 5kor végre bekerülünk, és amíg mi leülünk a váróba Louis elmegy, hogy jelentkezzen. Nemsokkal később egy sorszámmal és még több izgulással tér vissza.
- Ne aggódj már Lou.-nyugtatom meg.-Isteni hangod van és nagyon jó dalt választottál, esélytelen, hogy ne kerülj be a legjobbak közé.
- Köszönöm a biztatást Rache.-simogatja meg a kezem mosolyogva, majd összekulcsolja az ujjainkat és magunk közé engedi. Ha valaki kívülálló lát minket bizonyára azt gondolná, hogy szerelmesek vagyunk. Pedig közel sincs így, olyanok vagyunk egymásnak mint két testvér, soha nem is gondoltunk ebbe többet. Hamarosan feleszmélünk, hiszen Louis sorszámát mondják, így mindannyian a színpad mögé indulunk,ahol majd végignézhetjük a produkciót.
- Sziasztok!-köszön a műsorvezető srác.-Ki fogja előadni a produkciót?
- Én.-jelentkezik a mellettem álló srác.-Louis vagyok. Ő pedig az édesanyám Johannah, a húgaim Lottie, Phoebe és Daisy valamint a legjobb barátom Rachel.
- Szép kis család.-mosolyodik el a műsorvezető.-Akkor mehetsz is. Sok szerencsét Louis.
- Köszönöm.-mosolyog, majd megszorítja a kezem, én pedig bátorításképp arcon puszilom.
- Szia Lou.-köszönök neki mosolyogva
- Hali csajszi.Készen vagy már? Mert akkor indulunk érted, aztán meg az arénába, hogy sikerüljön még ma bekerülnöm.
- Persze. Indulhatunk.
- 10 perc múlva ott vagyunk.-teszi le a telefont, én pedig felkapva az enyémet és a pénztárcámat a nappaliba sietek.
- Anyu, Apu mindjárt jönnek Louiék és megyünk a válogatásra!-szólok be a szüleimnek, nehogy egy óra múlva aggódva keressenek mindenhol.
- Rendben van. Üzenjük neki, hogy sok szerencsét.
- Átadom.-kiabálok be, majd miután magamra húzom a fekete színű Vans cipőmet kisétálok a ház elé. Pár percet várok amikor egy sötétkék kocsi hajt a feljárónkra, ahonnan a legjobb barátom pattant ki és lép elém.
- Mehetünk?-kérdezi, miközben mosolyogva fürkészi az arcomat
- Persze.-mosolygok, ő pedig a vállamat átkarolva a kocsijuk felé vezet. Az úton Louis és Lottie között foglalok helyet, egész végig a barátomat nyugtatva.
- Nem lesz semmi baj Tommo.-mosolygok rá, majd nyomok egy puszit az arcára
- Remélem is Csibe.-puszil homlokon.
Nemsokára megérkezünk az arénába, ahol én Louis és Lottie kiszállunk míg Johannah parkoló helyet keres a rengeteg ember között. Beállunk a sorba és szépen várjuk, amíg beljebb jutunk. Időközben Louis édesanyja és az ikrek is megérkeznek, és beállnak mellénk. Közel 4 órás várakozás után délután 5kor végre bekerülünk, és amíg mi leülünk a váróba Louis elmegy, hogy jelentkezzen. Nemsokkal később egy sorszámmal és még több izgulással tér vissza.
- Ne aggódj már Lou.-nyugtatom meg.-Isteni hangod van és nagyon jó dalt választottál, esélytelen, hogy ne kerülj be a legjobbak közé.
- Köszönöm a biztatást Rache.-simogatja meg a kezem mosolyogva, majd összekulcsolja az ujjainkat és magunk közé engedi. Ha valaki kívülálló lát minket bizonyára azt gondolná, hogy szerelmesek vagyunk. Pedig közel sincs így, olyanok vagyunk egymásnak mint két testvér, soha nem is gondoltunk ebbe többet. Hamarosan feleszmélünk, hiszen Louis sorszámát mondják, így mindannyian a színpad mögé indulunk,ahol majd végignézhetjük a produkciót.
- Sziasztok!-köszön a műsorvezető srác.-Ki fogja előadni a produkciót?
- Én.-jelentkezik a mellettem álló srác.-Louis vagyok. Ő pedig az édesanyám Johannah, a húgaim Lottie, Phoebe és Daisy valamint a legjobb barátom Rachel.
- Szép kis család.-mosolyodik el a műsorvezető.-Akkor mehetsz is. Sok szerencsét Louis.
- Köszönöm.-mosolyog, majd megszorítja a kezem, én pedig bátorításképp arcon puszilom.
-Louis-
- Jó estét!-köszönök udvariasan amint a színpadra lépek.
- Hello.-köszön Simon.-Hogy hívnak és honnan jöttél?-érdeklődik kedvesen.
- Louis Tomlinsonnak hívnak és Doncasterből érkeztem.
- Remek Louis. Milyen dallal készültél?
- Hey there Delilah.
- Láss hozzá. Sok szerencsét.
Minden erőmet összeszedve elkezdem elénekelni a kiválasztott dalt és úgy érzem, hogy nagyon is jól sikerült, és át tudtam adni amit a dallal szerettem volna.
Oh what you do to me...
Amikor a dal véget ért a zsűrire nézek és várom a véleményeket.
- Csodás tónusa van a hangodnak.-kezdi Nichole- Nagyon jó volt a dal választás is, bár az előadásmód kicsit lehetett volna kifejezőbb is. De összességében szerintem nagyon jó volt.
- Hasonló véleményen vagyok mint az előttem szóló.-folytatja Louis.- Nekem minden tetszett, ami te vagy. Nagyon de nagyon sok lehetőséget látok benned, és szerintem előtted áll az éneklési karrier, és te már nagyon jól haladsz csak egy kis támogatást kell adni számodra.
- Igen, egyet értek. -szólal meg Simon is.- Szerintem szavazzunk, hogy megadjuk e ezt a lehetőséget számára.
- Én igent mondok.-szólal meg Louis.
- Köszönöm.-válaszolok mosolyogva.
- Én is igent mondok. Mindent bele.-mosolyog rám Nichole.
- Köszönöm.-mosolygok vissza.
- Nos a lehetőséged adott Louis. Van három darab igened.-int Simon, én pedig még egyszer mindent megköszönve lelépek a színpadról a családom mellé, akik egytől egyik örülnek a sikeremnek. Mindenkit magamhoz ölelek, végül pedig Csibét is megölelgetem és homlokon puszilom. Ha ő nem lenne, most nem lennék itt az énekesi karrierem kezdetén, hiszen neki és az unszolásának köszönhetően jöttem el ide és jelentkeztem az X-faktorba. Nekem sohasem lett volna elég bátorságom ahhoz, hogy ennyi ember előtt énekeljek.
xxSajnálom, hogy rövid és kissé unalmas lett a rész, de ez még csak a kezdet, hiszen valahol el kell kezdeni felvezetni a történetet..A következő rész is még unalmasabbnak mondható, de az után már jönnek az izgalmasabbnál izgalmasabb részek...:)
Köszönöm, hogy elolvastátok..:)
Örülnék, ha véleményeznétek a részt..:)
Következő rész jövő hét csütörtök-pénteken várható majd
xxMayBrown az író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése