04.-Just fix it... (Csak javítsuk meg)

 

 

 

Azért bocsátottam meg neked, mert nem vagy tökéletes. Tökéletlen vagy, akárcsak én. ..........Viszont a barátainkat megválaszthatjuk, és én örülök, hogy téged választottalak. Dr. Bernard Hazelhof azt is mondta, hogy az életünk olyan, mint egy nagyon hosszú járda. Néhány jól kikövezett. Másoké, mint az enyém, repedésekkel, banánhéjakkal és cigarettacsikkekkel teli. A te járdád is olyan, mint az enyém, csak valószínű nincs annyi repedés rajta. Remélhetőleg a járdáink egy nap összefutnak, és megoszthatunk egymással egy sűrített tejet. Te vagy a legjobb barátom. Te vagy az egyetlen barátom.

 

 

 

 

 

 Hülyének és végtelenül szánalmasnak éreztem a Louis ellen elkövetett tettemet, mert már amikor elküldtem tudtam nagyon jól, hogy kis idő és szinte bele fogok pusztulni a hiányába. Nem igen tévedtem ebben. hiszen közel 1 hónap telt el azon bizonyos este óta, amikor se szó se beszéd kirúgtam nemcsak az ajtón hanem az életemből is a legjobb barátomat. Sokan biztosan azt kérdeznék, hogy miért nem hallgattam meg őt, amikor talán olyan dolgokat akart velem közölni, amik mindent megváltoztatnak? Nem tudom, én magam sem tudom, hogy miért választottam egy egérutat az újabb küzdelmek és harcok helyett. Talán dacból tettem, vagy leginkább félelemből. Attól féltem, hogy nem lennék elég erős ahhoz, hogy kibírjam a szürke hétköznapi életet egy rivaldafénnyel szemben. Nem, soha nem akartam híres lenni, de tudtam, hogy ha Louis életében jelen leszek továbbra is, akkor elkerülhetetlen, hogy a kisvárosi és megszokott kis életem fenekestül felforduljon. Csak egyszerűen ki akartam zárni az életemből, úgy, hogy az senkinek se fájjon. És végül én pusztulok bele ebbe az egészbe, hogy nem láthatom Lout és nem lehetek az életének a része. Ő úgy látom teljesen jól megvan nélkülem is, hiszen semmi jelét nem adta ezalatt a 3 hét alatt annak, hogy hiányoznék neki. Nem hívott, nem keresett, egyszóval magasról tett a fejemre. Kérdezhetné bárki, hogy miért nem hívtam akkor én? Igen egyszerű. Úgy gondoltam, hogy ha ő nem keres, akkor én sem fogom őt, mert biztos nem lenne rám egy percnyi ideje sem. 

 A mai nap fontos volt számomra, mert ez volt az a nap ami csak rólam szólt és nem kellett azzal törődnöm, hogy éppen ki van velem és ki hagyott magamra a legnagyobb akadályok előtt. Eredetileg 4 db jegyet tettem el, de Katyln néninek közbejött egy munka, így sajnos le kellett mondania. Így a mai napon csak szűk családi körben vagyunk jelen, én akit ma végre felavatnak egy szalaggal, anya apa és a húgom Ems. A helyi sportcsarnokban kerül megrendezésre az esemény, ahova kezdés előtt 2 órával már odaérek, hogy a tánc tanár és az osztályfőnök kérését is teljesítsem. Elsőként az egyenruhánkba bújok bele, majd várok a szóra, hogy indulhassunk ki. A tömeg most kezd el csak gyülekezni, de így is rengeteg ember tartózkodik már a váróban valamint a csarnokban is. Épp egy pohár pezsgővel koccintok a legjobb barátnőmmel Layla-val, amikor kinézek az ablakon és egy ismerős de számomra nem kívánatos személyt veszek észre, amint a csarnok belseje felé igyekszik. - Te nem összevesztél Tomlinsonnal?-bök vállba a barátnőm, így feleszmélek a lent álló fiú bámulásából. - De igen. Úgyhogy azt sem tudom mi a szart keres itt de nem is érdekel. Én nem küldtem neki jegyet, nem szóltam neki, hogy ma lesz, nem hívtam meg, hogy legyen itt. Biztosan Jessicához jött, úgy is mindig olyan feltűnően elvoltak még az állítólagos szakításuk után is.- vonom meg a vállam, majd újra az ablak felé pillantok, ahol Louis is épp felnéz, így amikor találkozik a tekintetünk mosolyogva rám kacsint.-Picsába Lay, szerintem észrevett. 

- Ne csinálj fölösleges cirkuszt Hel.-teszi rá a vállamra a kezét.- Ez a nap csak rólad szól, ne törődj vele mit keres itt ez a majomparádé. Ha hozzád szól, isten bizony, hogy én megyek neki ezen ne is aggódj. 

- Köszi Lay.-ölelem magamhoz a legjobb barátnőmet, majd az utolsó korty pezsgőt is kiiszom a poharamból, és beállva a sorba Layla mellé elindulunk lefele a ceremóniára.  Belegondolok abba amit Layla mondott nekem az előbb, és akaratlanul is egy mosoly kúszik az arcomra. Ő volt az az ember gyermekkoromtól fogva, aki kiállt mellettem. Vele beszéltem meg minden bajomat. Ő volt az aki átjött hozzám, ha Louis éppen távol volt és mellettem állt minden bajban. Lou mellett ő jelentette számomra a biztonságot és a szeretetet. Amióta Louist kizártam az életemből, Layla segített mindenben. Ha ő nem lenne, akkor ma nem lennék itt. Nem táncolnék egy gyönyörű szép számra. Egyszóval talán teljesen elvesztem volna. Hálát adok mindenkinek, aki segített abban, hogy őt megismerjem. Soha nem akarom elveszíteni, mert nekem az egyenlő lenne egy hatalmas bukással és ürességgel. Ha ő jól van, én is jól vagyok. Ha ő szomorú ugrok és bárhogy is, de megvigasztalom. Akkor érzem magam jól, ha ő vidám és élettel teli, és ha bárki bántani meri azt egyetlen ütéssel a földre taszítom. Soha nem hagynám, hogy akárki bántsa, és ő sem hagyná, hogy engem bántsanak. Amikor elmeséltem neki a Lous sztorit azt hittem, hogy átmegy hozzájuk és kihúzza a hajánál fogva az ajtón keresztül.  

 Most itt állok feltűzött szalaggal, mosollyal az arcomon, miközben hallgatom ahogyan az igazgató elmondja az ünnepi beszédét. Már épp kezd fájni a lábam a magassarkúban, amikor meghallom azt a bűvös szót, hogy a hivatalos rész véget ért. 15 perces szünet következik, amíg a táncosok átöltöznek, majd következnek a hagyományos angol és bécsi keringők. Én éppen az elsőt táncolom az egyik évfolyam társammal, akihez minő véletlen régebben gyengéd szálak fűztek. Ez a felkérés úgy történt, hogy eredetileg Louissal táncoltam volna, hiszen a sulink megengedik a külsős partnert, de megtörtént köztünk az a bizonyos igencsak csúnya összeveszés. Akkor semmi kedvem nem lett volna ahhoz, hogy táncoljak, mert nélküle nem lett volna az igazi. Aztán egyik nap Luke a mostani tánc partnerem, aki egy magas, szőke hajú kék szemű fiú egyik szünetben odajött hozzám, és felkért táncolni. Én szerettem volna visszautasítani, de Layla helyettem is igent mondott neki. Így kerültem újra oda, hogy táncolok a szalagavatómon.

 Layla én és Tamara vagyunk egy öltözőben, de velem ellentétben a két lány már rég végzett az öltözéssel, amíg én a ruhámmal bajlódok. Már csak a cipzár felhúzása van hátra, amikor is kinyílik az ajtó. Mivel háttal állok neki, a cipőmmel bajlódva naivan azt hiszem, hogy Lay jött vissza nekem segíteni.
- Lay légyszi segíts felhúzni a cipzárt, mert elakadtam vele, és tovább már csak akkor bírom húzni ha letöröm a kezem.-kérem meg, de a mögöttem álló csak hozzám lép és felhúzza a ruhám hátsó cipzárját. Mindaddig azt hiszem, hogy a legjobb barátnőm az, amíg a mögöttem álló illető át nem karolja a derekamat, és nem nyom egy puszit a vállamra.
- Gyönyörű vagy Csibe.-duruzsolja a fülembe, de amikor meghallom a becenevet a vér is megfagy bennem.
- Te mit keresel itt Louis?-vonom kérdőre a mögöttem álló fiút, mire ő mosolyra húzza a száját.
- Meglepetés Rachel. Mindenki segédkezett nekem abban, hogy ma itt legyek és meglephesselek. Szeretnék veled beszélni. Hiányzol, csak rád tudok gondolni minden koncert közben. Vissza akarom kapni a legjobb barátomat.
- Elhiszed, hogy ez engem nem érdekel Lou?-válaszolom neki összeszűkült szemmel.
- Még is mit szeretnél mit tegyek? Álljak ki mindenki elé énekeljek neked egy dalt amivel bocsánatot kérek?
- Ja mondjuk. Most ha nem haragszol, akkor megyek táncolni. Szia.-kerülöm ki nemes egyszerűséggel, és lesétálok oda ahol a többi táncos is várakozik.
 Nemsokára elkezdődik a szám, ami Dana Glovertől a It is you. Szeretem ezt a számot, hiszen nemcsak a szövege szép, hanem a dallama is egy igazi angolkeringőhöz méltó. Jól érzem magam a tánc közben, de ugyanakkor sajnálom, hogy ha a partneremre nézek akkor benne nem Lout látom. A táncot hatalmas tapsvihar kíséri van aki állva és fütyülve tapsol nekünk. Számunkra ez megnyugvást ad, hiszen így tudjuk, hogy nem veszett kárba az a sok héten át tartó készülődés és táncpróba. Amikor levonulunk a színpadról a bécsi keringős csapat átveszi a helyünket majd ők is táncolni kezdenek Macano Hijo de la Luna című számára, ami meglepően nem a szokásos Blue Danube szám, hanem valami új, ami az egész táncnak egyfajta különlegességet ad. Az ő táncukat is vastaps kíséri, majd miután levonulnak a tánctérről az igazgató lép a színpadra, hogy lezárja a mai estét hivatalosan is, így mindannyian kivonulunk és felsorakozunk.
- Most pedig mielőtt lezárnánk ezt a csodálatos estét, és mindenki tovább ünnepelne családi és baráti körben azelőtt van egy kis meglepetésvendégünk, aki a mi iskolánkban tanult és érettségizett 2 éve most pedig ismét itt van egy hozzá nagyon közel álló személy miatt. Köszöntsék ma este Louis Tomlinsont!- mondja ki Louis nevét az igazgató mire én és Lay is eltátjuk a szánkat. Még is kinek akar énekelni? Biztos Jessicanak mert megint van közük egymáshoz. Most is hogy vigyorog a tökéletlen fogsorával Louisra. Meg tudnám tépni visszakézből. Hiába is próbálom leplezni a dühömmel kevert féltékenységet Lay túl jól ismer ehhez.
- Csak nem féltékenységi gondolataid vannak?-vigyorog rám a legjobb barátnőm.-Ha nem ismernélek titeket azt mondanám, hogy szerelmes vagy. Hohó, csak nem?-vigyorog még szélesebben Lay, mire kissé vállon csapom.
- Dehogy is Lay, ilyen eszedbe se jusson.-rázom meg a fejem, majd a színpad felé fordulok, ahová Louis egy hatalmas csokor vörös rózsával és mikrofonnal a kezében lép fel.
- Sziasztok! Egy kis kampány. Köszi mindazoknak akik szavaztak ránk a fiúkkal és hozzásegítettek minket ahhoz, hogy elérhessük a 3. helyet. Szuperek vagytok. De most nem ezért vagyok itt és állok a színpadon a srácok nélkül. Néhány hete csúnyán megbántottam egy olyan lányt aki a világon mindennél fontosabb számomra. Sajnálok mindent tiszta szívemből és remélem megtudsz nekem valaha is bocsájtani. Hiányzik a legjobb barátom. Neked szól a kedvenc számunk Csibe. –néz felém Louis aminek következtében mindenki rám bámul. A családom is vigyorral az arcán néz engem, ami után rögtön levágom, hogy ők állnak annak hátterében, hogy Tommo itt van ma este és van némi sejtésem, hogy Katelyn néni keze is benne van a dologban. Louisra pillantok aki rám nézve belekezd Nelly Furtado és James Morrison Broken Strings című számába. Majdnem elér a refrénig, amikor rám pillantva megszólal.-Gyerünk Csibe nélküled nem megy!-kérlel a színpadon álló srác mire Lay egy mikrofont nyom a kezembe.
- Na nem ezt nem! Tudod, hogy nem szeretek énekelni ennyi ember előtt!
- Tedd meg Hel. Légyszi. Annyira töri magát a bocsánatodért, látszik, hogy szeret téged.-mosolyog rám Lay, mire erőt veszek magamon és kilépek a tömegből és rákezdek a refrénre.

You can’t play on broken strings

You can’t feel anything…

Fellépek Louis mellé a színpadra, bár a lépcsőn a hatalmas szoknyám miatt majdnem hasra esek. Lou mellett énekelem végig a számot, és a veszekedések óta úgy érzem, hogy most kaptam végre vissza a legjobb barátomat, akit eddig hiányoltam. A szám végén mindenki állva tapsol, a mellettem álló barna hajú fiú pedig a közönség felé fordulva csendet kér.

- Nagyon de nagyon sajnálom, hogy megbántottalak de te vagy a legjobb barátom és hiányzol az életemből. Szeretném ha megbocsájtanál nekem a sok hülyeségemért és kettesben mindent megbeszélnénk. Mit szólsz hozzá Csibe?

- Bocsáss meg neki!-üvölti a tömeg egyöntetűen mire Lou elmosolyodik és felém nyújtja a csokor rózsát.

- Rendben, beszéljünk meg mindent, utána pedig meglátjuk, hogy tudunk e még olyan barátok lenni mint régen. De megbocsájtok és köszönök mindent.- mosolyodok el majd magamhoz ölelem Louist.

- Louis-

Annyira örülök, hogy Rachel végül megbocsájtott nekem és hajlandó volt arra, hogy átbeszéljünk mindent. Nem akarom ezt az esélyemet is elrontani, hisz bevallom én viselkedtem vele szemét és aljas módon. A csókos sztoriról való véleményét sem hagytam, hogy elmondja csak elmondtam amit gondoltam abban a pillanatban, majd kisétáltam az ajtón és ott hagytam egyedül. Amikor Zayn és Harry a válogató után flörtölni próbáltak Csibével kissé felment bennem a pumpa és az amit éreztem egy teljesen új érzés volt számomra. Még soha semmitől nem féltem annyira, mint, hogy őt elvesztem, erre tessék mindezek miatt saját önhibámból ez majdnem be is következett. Most vagy soha. Vagy most mondom el neki, hogy csak óvni akartam, azért mondtam, hogy már nem szeretem de igazából most is őrülten szerelmes vagyok belé vagy megragadok abban a bizonyos barát zónában. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. A szívem azt súgja, hogy mond el mit érzel Louis, de az eszem ellenben minden ilyesmit tilt, azzal a címszóval, hogy ha ő nem így érez lehet, hogy tényleg elveszíted a legjobb barátodat. És lehet, hogy nem csak egy hónapra hanem évekre vagy akár örökre is. Úgy érzem, hogy két szék közül a pad alá fogok esni és megint meg fogom bántani akaratom ellenére is.

- Rachel-

 Haragudtam meg igazából nem is mindenkire aki tudott Louis kis tervéről. Utáltam a gondolatát annak, hogy megint a hátam mögött szervezkedett a családom és a legjobb barátnőm is, de talán ha ők nem avatkoznak közbe most nem adtam volna egy esélyt Lounak arra, hogy mindent megmagyarázzon. Bevallom neked is hiányzott már a jelenléte és megbántam, hogy akkor éjszaka csak úgy elküldtem minden kérdés vagy magyarázat nélkül. Nagyon reméltem, hogy nem Jessicához jött el ma este, mert bevallom kicsit féltékennyé tett az a tudat, hogy megint van köztük valami. Beleszerettem volna Louisba? Vagy talán csak féltem a legjobb barátomat az esetleges csalódásoktól? Inkább az utóbbi áll közelebb a szívemhez, de amilyen makacs vagyok úgy sem vallanám be még magamnak sem, hogy beleszerettem. Nem akarok egy híres sztár barátnője lenni, nem akarom azt olvasni minden újság címlapján, hogy Louis Tomlinson összejött a gyerekkori barátjával. Vajon ez fellángolás vagy szerelem? Már látom előre, hogy minden újság ezzel lenne tele. Inkább maradok a barátja és segítem az útját, a féltékenyéségemet pedig ha kell minden erőmmel le fogom győzni, és nem fogom elveszíteni a fejemet ha Tommot egy másik lánnyal látom. Nem tehetem, hiszen ő úgy tudja én csak barátként tekintek rá. És ez így van jól…

Sziasztok Mazsik.:)

Nem igen jönnek a kommentek amiből arra következtetek, hogy nem tetszik nektek a sztori.:( Abbahagyni nem fogom, hiszen ha kell akkor magamnak is végigírom a sztorit, de ez elsősorban értetek van..:) Remélem hamarosan megindulnak az olvasók és a kommentek. Nagyon de nagyon örülnék ha kifejtenétek a véleményeteket Louis és Rachel érzéseiről és a blogról..:) 

Következő rész 2015.03. 10-én várható...

03.-Alone (Egyedül)

És nem érdekel, hogy nekem legyen jó
És nem boldogít, ami nekem való
És nem szambázom a tilosban
És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan
Nem is jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam
Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal
Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal
Egyedül - én nem bízom már többé másban, meg a csodába...

 A mai napon rendezték az X-faktor döntőjét, amin a fiúk és még 2 másik versenyző vesz majd részt,megküzdve a dicső első helyért. Louis és a srácok úgy tudják,hogy azért mondtam vissza a jegyüket a showra, mert épp tánc próbám van a közelgő szalagavatóm miatt, de ez közel sincs így. Azért utasítottam vissza,mert már régebben megvettem a jegyemet, hogy meglepetésként ott legyek a fiúk mellett,ők még se tudjanak róla a találkozás pillanatáig. Tegnap óta a cuccaimat pakolom, hogy még véletlenül se maradjon ki semmi, amit vinni szeretnék. Csak pár napra tudok elmenni, hiszen a suliból nem maradhatok ki olyan sok ideig most, hogy ebben az évben még előttem áll az érettségi és a pálya választás. Nagy terveim vannak, szeretnék Londonban tanulni majd vagy éppen Oxford városában, és orvos szeretnék lenni ha nagy leszek. Sokan megszólnak érte, és nem bíznak abban, hogy nekem elég erőm lenne ehhez, de én nagyon is jól tudom, hogy számomra ez lesz a tökéletes szakma. Ezért a kitűzött célért minden erőmmel ragaszkodom, és bármi is legyen véghez fogom vinni.
 Féltem mi lesz amikor viszontlátjuk egymást Louissal, hiszen mióta az X-faktor versenyzője szinte semmit nem beszélünk egymással amiért persze borzasztóan haragszom rá. Nem tudom elhinni, hogy nincs kettő perce az állítólagos legjobb barátjára, persze ő annyira elfoglalt, hogy egy rövid telefont nem tud velem megejteni. Na azért ezt nem tudja nekem senki bemesélni. Úgy döntöttem, hogy elmegyek és ott leszek velük a döntés pillanatában, de ezt egyáltalán nem Louisért teszem, sokkal inkább a fiúkért, ugyanis ő számomra megszűnt létezni, semmi sem köt többé hozzá.
- Kicsim mindent bepakoltál?-lép be anya aggódva a szobába.
- Igen, elpakoltam mindent, amit szerettem volna.- zárom le a bőröndöm tetejét.
- Apád készen áll az indulásra.
- Én is.-veszem kezembe a bőröndöt és a kis táskámat, majd utoljára körbenéztem és elindultam lefelé. Elbúcsúztam anyától és a húgomtól is, majd bepakoltam a cuccomat a családi kocsinkba és apával együtt elindultam a repülőtér fele. Gyorsan elbúcsúztam apától is, majd a jegyemet kiváltva felszálltam a gépre, ahol egy velem egyidős srác mellé szólt a jegyem.
- Szia.-köszönök neki mosolyogva.-Beengedsz? Melléd szól a jegyem.
- Persze.-mosolyog rám, majd felszáll az ülésből és beenged a helyemre.-Mellesleg Noel vagyok.
- Rachel.-mutatkozok be én is, majd becsatolom az övemet, és várom, hogy végre az égbe emelkedjen a repülőnk, ami pár perc múlva meg is történik. Épp filmet keresek az előttem lévő monitoron, amikor Noel az egyik kedvenc filmemet a Kavarást indítja el.
- Nem haragszol ha én is bedugom a fülest és nézem veled a filmet?-kérdezem tőle mosolyogva, mire ő barátságosan megrázza a fejét, így nézni kezdjük a filmet.
 Egy óra utazás után biztonsággal érünk földet London városában. Miután megtalálom a cuccomat barátságosan elköszönök az új ismerősömtől és egy taxit leintve a nagynéném lakása felé haladok. Ő az apai nagynéném, mert anya bátyjával nem tartjuk a kapcsolatot, azóta, hogy történt egy elég csúnya összeszólalkozás köztem és az unokanővérem között, és mindenki a saját családját védte, így jobbnak tartottuk, hogy ne beszéljünk többet egymással. Apa húgát viszont egyenesen imádom, mindent meg lehet vele beszélni, amit egyébként anyának nem merek elmondani. Hamarosan megérkezek a lakásra, ahol senki nem tartózkodik, hiszen Katelyn még estig dolgozik. Gyorsan kipakolom a cuccaimat, és a fürdő felé veszem az irányt, mert alig 2 óra és kezdődik az élő show és még a székházba is el kellene valahogy jutnom. Miután felveszem a fehérneműimet, a szobámba sétálok és megkeresem a tökéletes szerelést, amitől reményeim szerint Tomlinson eldobja az agyát. Gyorsan magamra öltöm a szerelésemet, majd ezután kivasalom a hajam és felteszek egy alap sminket, és összepakolom a jegyemet, a telefonomat és a pénztárcámat, majd hívok magamnak egy taxit. Szerencsére kezdésre pont odaérek, így időben el tudom foglalni a jegyemen szereplő helyet. Annak ellenére, hogy haragszom Louisra, megnyugtat a jelenléte és büszkeséget érzek iránta és azért, hogy itt van a fiúkkal a legjobb három között. Izgatottan ülöm végig az eredmény hirdetést, aminek a végén mindenki megtudhatja, hogy a One Direction birtokolja a harmadik helyet. Csalódottan állok fel a műsor végén, szerintem többet érdemeltek volna a srácok, hiszen mind egytől egyig hatalmas tehetségek, ők a tini lányok kedvencei. Mindezek ellenére nem tudom rávenni magam, hogy hátramenjek és köszönjek nekik, nekem még most is fájna a volt legjobb barátomat látni, és talán nem is férek oda hozzájuk a hatalmas, őket ünneplő tömeg miatt. Igyekszem láthatatlanul kisurranni a stúdióból, de sajnálatomra Johannah azonnal észrevesz és karon fog.
- Oh Rachel ha tudnád, hogy az én kisfiam, hogy várta, hogy itt legyél vele a mai napon és támogasd őket. Milyen boldog lesz most, hogy itt vagy. Gyere megmutatom, hogy merre vannak a fiúk.
- Köszi Jay, nem szükséges. Inkább hazamennék, ugyanis elég fáradt vagyok.
- Gyere csak szépen, legalább köszönj nekik, hadd tudják, hogy itt voltál.
- Oké.-adom be a derekamat, hiszen a Tommo mami ellen esélyem sincsen tiltakozni. Félek a találkozás pillanatától, és amikor hátramegyek és Louissal összeakad a tekintetünk kedvem támadna visszafordulni, de persze Jay továbbra is a fia felé vonszol.
- Sziasztok srácok. Nagyon jók voltatok.-mosolygok rájuk, de a legidősebb bandatag tekintetét kerülöm.
- Köszi Rache.-ölel magához Zayn, amikor is Louis elég hangosan megköszörüli a torkát.
- Rachel beszélhetnénk egy kicsit kettesben?
- Aha.-vonom meg a vállam, majd Louis után indulok a saját öltözőjükbe. - Na mit akarsz tőlem Louis közel 3 és fél hónap után, amikor nem kerestél, nem írtál sőt ha nem a tévébe lennél és nem követnélek titeket, akkor simán azt hinném, hogy meghaltál. Tudod mit éreztem ebben az időszakban? Van róla némi fogalmad, milyen amikor a legjobb barátod egy darab szart is többnek tekint nálad? Hmm?
- Ez egyáltalán nem így van Rachel. Kezdjük ott te durrantál be amikor nálatok majdnem megcsókoltalak!
- Mert meg sem magyaráztad miért akartál ilyet tenni velem, amikor állítólag mi barátok vagyunk!
- Akkor úgy éreztem, hogy tetszel nekem és ezért is szakítottam Hannahval. Millió rohadt jelet küldtem feléd arról,hogy mit is érzek, de te semmit nem vettél le belőle. Tudod rohadtul meguntam, hogy mindig a legjobb havert játszom, az érzéseimet meg elnyomom magamban! Tudod, most, hogy itt vannak a fiúk nincs másra szükségem, csak arra, hogy a rajongóink támogassanak minket. Nem akarok tőled semmit Rachel, maradjunk barátok.-fejezi be a mondandóját Louis, majd fogja magát és kisétál az ajtón otthagyva engem egyedül.
- Kösz, hogy meghallgatsz Louis!-kiáltok ki utána mérgesen, majd megfogom a cuccomat és hazamegyek.

*******

  Dühös voltam Louisra, hogy ezt csinálta velem és azt mondta,hogy elvileg mi mindent megbeszéltünk. Persze, ez úgy nézett ki igazából úgy volt, hogy ő elmondta mit gondol, meg miért volt minden, aztán kijelentette, hogy legyünk továbbra is barátok, mert ez egy pillanatnyi fellángolás volt a részéről semmi több,engem meg sem kérdezve erről az egészről. Komolyan amióta az X-faktorban szerepel akkora képe lett, hogy kedvem támadt volna visszakézből pofán vágni, de hát akkor mi lett volna az aranyos kis pofikájával amit úgy imádnak a rajongók? Fenébe is egyszerre szeretem és egyszerre utálom a legjobb barátomat.Francba ezekkel az ambivalens érzésekkel.

  Hajnali egyet mutat az éjjeli szekrényemen elhelyezett digitális óra, amikor furcsa zajokra leszek figyelmes. Lassan kikászálódok az ágyamból, és a zaj forrása felé igyekszem, így az ablakomhoz lépek. A sötét miatt először kivehetetlen az alatta álló alak, de amint az utcai lámpa alá lép kirajzolódik Louis alakja. Amikor meglátom, kinyitom az ablakomat és kiszólok rajta.

- Te mi a faszt csinálsz itt?-szólok le neki mérgesen

- Beszélni szeretnék veled az utóbbi dolgokról.-szólal meg.-Beengedsz?

- Nem. Menj el innen Louis, mert nem állok jót magamért! Elegem van belőled és minden egyes hülyeségedből érted? Fel sem fogod hogy megbántottál azzal amit mondtál!-keltem ki magamból.-Megbeszélni? Szóval megint elmondanád a te álláspontodat nekem meg annyi maradna, hogy törődjek bele? Még is mit képzelsz magadról? Te nem az a Louis vagy akit én megismertem, már most tönkretett a hírnév!

- Dehogy is Rachel. Én ugyanaz a fiú vagyok aki eddig is voltam, ugyanúgy a legjobb barátod vagyok, kérlek szépen engedj be és beszéljünk meg mindent ami téged bánt! Ígérem végighallgatlak.-kérlel immáron a házunk mellett álló fa ágáról, amiről már csak 3 lépés választja el ahhoz, hogy a szobámban találjam.

- Jól csüngsz a fán Tomlinson?-kérdezem tőle összeszűkült szemekkel.

- Nem igazán, szeretnék már biztos talajon állni és ott beszélgetni veled.

- Kár, pedig a majmok a fára valók.-nevetek fel cinikusan.-Szállj le a fáról és menjél vissza Londonban, engem meg hagyj békén.

- Szuper, akkor ez esetben marad a pótkulcs, mert tudom, hogy hol tartjátok Rachel.-mosolyog rám Louis, amitől menten szétrobbanok a dühtől.

- Meg ne merd próbálni Tomlinson.-szűröm ki a fogaim között idegesen, de addigra Louis leugrik a fáról és az ajtónkhoz siet.

- Hogy az a…-szitkozódom, majd kivágom a szoba ajtót és cseppet sem halkan levágtatok a lépcsőn. Sajnos így is elkések, mert Louis addigra már az ajtófélfának támaszkodva vigyorog rám.-Kell egy monokli szupersztár?-kérdezem még mindig idegesen.

- Ne már Rachel, most mi a bajod? Csak meg akartalak óvni Zayntől meg a nőcsábász énjétől!-fakadt ki Louis is.

- Inkább magadtól kéne megóvnod Tomlinson!-forgatom meg a szemem idegesen.-Mondtam, hogy hagyj békén. Francba is, hogy most bezzeg nem tudod megfogadni amit kérek. Menj éld a szupersztár életedet, csili-vili autókkal, 3000000 tini lánnyal, magazinokkal, énekléssel és minden egyébbel. Kösz Louis én ebből nem kérek, kiszállok az életedből. Elegem van, nem akarom végigzongorázni azt, amit millió sztár és nem híres barátjuk átélt! Normális ember akarok lenni Louis! Én szeretem az életem, nem vágyom rivaldafényre.!

- Én meg nem vágyok a rivaldafényre nélküled Rachel.-néz mélyen a szemembe. A szeme tiszta, mély és őszinte megbánást sugall. És azok a gyönyörű tengerkék árnyalatú szemek, olyan nehéz nekik ellenállni.

- Akkor nélkülem csinálod tovább vagy hagyod abba, de nekem nem ez kell Louis, nem erre vágyok. Sajnálom. És most pedig menj el.

- De Rachel.-kezdi Louis könnyes szemmel mire én megrázom a fejem szintén könnyes szemmel.- Jobb ha elmegyek.-szólal meg rekedten és a szeméből kicsöppenő könnycseppel Louis.-Sajnálom Csibe. Hiányozni fogsz.-törődik bele végre a döntésembe, majd leteszi a kulcsot az ajtó melletti komódra és talán örökre kisétál az életemből. 

 Ahogy beteszi maga után a bejárati ajtót, végigcsúszok a barna fa ajtónk oldalán és sírva a földre rogyok. Talán most ezekben a pillanatokban örökre elveszítettem a valaha volt legjobb barátomat, aki eddig mindenben kiállt értem és mellettem, én pedig nem engedtem, hogy elmondja amit szeretne, és bocsánatot kérjen azokért  hibákért amiket eddig elkövetett. Nem maradt számomra más belőle mint egy emlék kép, ami örökre bennem él majd. Talán, sőt biztosan hiányozni fog az elején, majd csupán csak emlékek fognak bennem élni róla. Csak jót tettem ezzel, hogy elengedtem. Nem férek bele az életébe, és már ő sem az enyémbe. Most már más világba tartozunk. Neki ott vannak a fiúk, a családja és a rajongói akik szeretik őt, és nem okoznak neki olyan csalódást mint én. Elveszítettem azt a fiút, barátot, testvért és mindent amit ő jelentett számomra. Most már egyedül maradtam az élet küzdelmeivel szemben.

Sziasztok Mazsolamakik! :)

Nos itt is lenne a következő rész, ami inkább szomorúnak és veszekedősnek mondható, mintsem boldognak. Szerintetek Rachel még megbocsájthat Louisnak, vagy a köztük lévő kötelék már most ketté szakadt olyannyira, hogy az már megjavíthatatlan? Írjátok meg kommentben mit gondoltok a részről, és szerintetek lesz-e békülés..:)

Következő rész csütörtökön-pénteken várható, örülnénk pár visszajelzésnek..:)

02.-One Direction(One Direction)

.....A legerősebb emberek nem mindig azok , akik nyernek , hanem azok az emberek, akik nem adják fel amikor vesztenek....

 

 Még napokig hatalmas lendületet adott az a tudat, hogy legjobb barátom, aki csaknem gyermekkorom óta mellettem van és amiben csak lehet segít, eggyel közelebb van a legnagyobb álmának beteljesüléséhez. Én mindig mindenben mellette álltam és támogattam, bármekkora hülyeség is volt éppen a terve, ha elbukott vele nevettem, ha győzött vele örültem. Minden egyes meghatározó pillanatánál jelen voltam, olyanok voltunk egymásnak mint a testvérek. Végtére is ki volt az aki két óra között hazafutott hozzánk mert elszakadt tesi órán a harisnyám ha nem Louis? És ki adott egy puszit az arcára ha féltékennyé akart tenni egy lányt ha nem én? Kiegészítettük egymást mindenben, ha az én életem kék volt, ő hozott egy kis pirosat és együtt kevertünk belőle egy fasza kis lila színt. Évekkel ezelőtt azt sem tudtam, hogy mi az az igaz barátság, amíg rá nem találtunk egymással Lou-val, akit most már bevallom nehezen engednék el az életemből, hiszen nélküle minden csak egy sivár és kopasz sivatag volna ellentétben vele ami egy igazi oázist tár a szemem elé nevetéssel, bolondozással, segítséggel, támogatással, szeretettel és barátsággal.
  Louisnak most volt igazán rám szüksége, hisz még megannyi hatalmas és nehéz akadály állt előtte a sikeressé válás útján, amiket egyedül talán soha nem lenne képes megmászni vagy átlépni. Ő az a srác, aki csak akkor tesz meg egy lépést, ha tudja, hogy ott van mellette egy biztos pont amibe vészhelyzet esetén kapaszkodhat. Félreértés ne essék, ő nem kihasználja az embereket, csak bizonytalan a fontos döntések meghozásánál. Az a biztos pont rendszerint én voltam, én futottam át hozzá hajnalban, mert részegre itta magát egy buliban,és nem tudott bemenni a házba, ő volt az aki éjjel felmászott a tetőnkön be a szobámba, hogy megvigasztaljon mert rosszul sült el az aznapi randi. Szóval tényleg mindig ott voltunk egymásnak.
  A mai nap szinte teljesen ugyanúgy indult mint minden egyes szombat az eddigi életem során. Szerintetek is felettébb élvezetes amikor te túl vagy egy húzós héten tele dolgozatokkal, felelésekkel meg házikkal, és eljön a várva várt szombat, amikor pihennél, de édesanyádnak épp aznap kell kora hajnalban előkapnia a porszívóját és egyéb hangos eszközeit és nekiállni takarítania. Éljenek az édesanyák és szombat reggeli takaríthatnékjuk! Mivel ma reggel is felkeltem már a legapróbb zajra, amit most épp a mosogatógép hangja keltett, ezért gyorsan összepakoltam a szétdobált ruháimat szétválogatva, hogy melyik tiszta és melyik szennyes, majd ezután megöntöztem az asztalomon lévő kedvenc kaktuszaimat. Miután mindennél kész lettem, a szekrényhez léptem és elővettem egy egyszerű fekete pólót és a kedvenc szürke melegítőmet a lábamra pedig egy szintén fekete bokazoknit húztam, amire ezután a kedvenc szőrös mamuszom került. Amint végeztem a hasam azonnal jelezte, hogy hahó én is itt vagyok etess már meg, így a konyha felé indultam, ahol édesanyám már az ebéddel foglalkozik, apám pedig egy csésze kávét szürcsölgetve a tegnapi újságot olvassa.
- Jó reggelt család.-köszönök mindenkinek, bár a család kifejezés talán kicsit helytelen, hiszen a húgom nem tartózkodik a helyiségbe.

- Jó reggelt Rachel.-int édesanyám a vizes kezével, aminek következtében a kezén lévő mosogató szeres lé a földre csorog. Apa és én egyszerre nevetünk fel anya szerencsétlenkedésén, majd a hasam újabb korgása után magamhoz veszem a kedvenc bögrémet és kávét töltök bele, amit mint mindig 3 cukorral és 50 macskának elég tejjel iszok, majd az asztalhoz ülök és majszolni kezdem a melegszendvicsemet. Miután végzek vele, odaadom anyának a piszkos tányéromat és megköszönve a reggelit a szobám fele veszem az irányt. További reggeli teendőként megfésülködök, megmosom a fogam és beágyazok. Ezek után kezembe veszem a laptopomat, és felnézek a kedvenc közösségi oldalamra. Pár perccel később arra eszmélek fel, hogy apa kiabál.

- Rachel! Jött hozzád valaki!

- Megyek már.!-kiáltok vissza, majd lecsukom a laptopom tetejét, és elindulok lefele, de amikor meglátom ki is áll az ajtóban az addigi lassú sétám futásba torkollik, majd egy ugrásba így a vendégem ölében végezem. 

- Szia Csibe!-köszön mosolyogva Louis miközben a két kezével szorosan tartva nem hagyja, hogy leessek.

- Szia Lou. Már hiányoztál!-suttogom neki, mire ő elmosolyodik és egy puszit lehel a homlokomra.

- Gondoltam átjövök egyet a legjobb barátomhoz filmet nézni és kiheverni a szakítást. Hoztam pizzát is meg egy jó kis horror filmet.

- Oh tényleg Hannah.-szomorodok el, hiszen ő és Louis igazi álompár voltak számomra.- Gyere te Don Huan nézzük meg akkor azt a filmet.-kacsintok rá, és elindulunk fel a szobám fele. Fent elrendezünk mindent, és mivel az ágyam a TV-vel szemben helyezkedik el, így ülő helyzetben kezdjük el nézni a filmet, ami már az elején is elég félelmetesnek bizonyul számomra. Nem igazán szeretem az ijesztő filmeket, jobban odavagyok a szerelmes és nevetős témájúakért, de hát ha Lou ezt szeretné nézni, akkor ezt nézzük. Már épp a 13 kísértet felénél tartottunk, épp annál a résznél, amikor a szellemek kiszabadulnak amikor is egy igencsak félelmetes jelenet miatt megugrok és Louis ölében kötök ki. Ezután egy olyan dolog következik amire álmomban sem gondoltam volna. Régebben amikor megijedtem és beleugrottam az ölébe kinevetett és belebokszolt a vállamba azzal a címszóval, hogy mit félsz kiscsibe. De most egészen máshogy reagált. Mélyen a szembe nézett, majd egy hatalmasat nyelve az arcom felé közelített, de a szemkontaktust egy pillanatra sem szakította meg. Abban a pillanatban teljesen lefagytam, az sem jutott el a tudatomig, hogy a legjobb barátom épp készül megcsókolni. Nem voltam biztos benne, hogy akarom ezt a csókot, de abban sem, hogy nem. Így csak hagytam, hogy magával ragadjanak az érzelem hullámai. Már majdnem összeértek az ajkaink, amikor Louis telefonja megcsörrent. Elvörösödve kaptam el a fejem azt érezve, hogy menten felgyulladok. Ő pedig az előzőkkel mit sem törődve, és továbbra is a derekamon pihentetve a kezét felkapta a telefonját és beszélni kezdett.

- Szia Anya.-köszönt bele a készülékbe.-Nem, nem zavarsz. Rachelnél. Oh de jó, köszi, hogy szóltál anya. Rendben. Később. Szia.

- Öhm. Mit szeretett volna anyukád?-kérdezem zavartan az előbbiek miatt.

- Csak szólt, hogy szóltak az X-faktorból, hogy két nap múlva jelenésem van a következő válogatón.-vonja meg a vállát.

- És gyakoroltál már?-vonom fel a szemöldökömet

- Nem igazán.-vonja meg újból a vállát.

- Akkor most film kikapcsol, előveszem a gitáromat és gyakorolunk kicsit, oké?

- Felőlem.

Amíg Louis azzal foglalatoskodik, hogy leállítsa a filmet, kivegye a lejátszóból addig én a sarokban lévő gitáromhoz lépek, aki a Danny nevet kapta, majd az ágyamra ülök vele és gyorsan behangolom. Nemsokkal később Lou csatlakozik hozzám, így végre belekezdhetünk az általa kiválasztott számba, ami Amy Winehouse slágere a Valerie című száma. Imádom Lou hangját hallgatni, van egy csodás tónusa a hangjának ami szerintem kiemeli őt a szokásos énekes tömegből, de aztán lehet, hogy csak elfogult vagyok a legjobb barátom iránt. 

Oh why don't come over, Valerie?

Ahogy a szám végén rám szegezi a tekintetét, újra eszembe jut, hogy az előbb majdnem megcsókolt. 

- Öhm.-túr bele a dús hajába.-Azt hiszem én megyek. Szia Rachel.-kapja fel a telefonját, majd int egyet és kivonul a szobából kétségek között hagyva engem. 

- Louis-

 Francba, hogy lehetek olyan hülye, hogy minden előzmény és bevezetés nélkül csak úgy megcsókoltam volna Rachelt. Ő azt hiszi barátként tekintek rá, és azért szakítottunk Hannahval, mert az X-faktor és az éneklés mellett ő már nem fért volna bele az életembe, pedig ez egyáltalán nem igaz. Vagy ha igaz csak félig, hiszen a fő ok nem az X-faktor volt, hanem az, hogy én már egy ideje nem tudok úgy Hannahra nézni, mint egy barátnőre, és egy ideje már Rache tetszik, amit persze még most is félek neki bevallani, mert tudomásom szerint, neki valami évfolyam társa tetszik, és ha elmondanám neki azzal minden eddigi kialakított dolgot a porba taszítanék, és talán még barátként is elveszíteném. Hogy hihettem egy pillanatra is azt, hogy ő ugyanúgy érez mint én, és boldogan a nyakamba ugrik mert veszi a jelzéseket, amiket egy ideje küldök felé. Jól megcsináltad Louis, már megint úgy cselekedtél,hogy nem gondolkoztál előre és tessék itt az eredménye, mert biztos, hogy teljesen összezavartam a maival ezt a szegény lányt. Fogalmam sincs mit kéne tennem.

- Rachel -

 Még most sem értem mi volt ez az egész Louis részéről. Miért akart egyáltalán megcsókolni, hiszen tudtommal mi csak barátok vagyunk, és neki az éneklés miatt amúgy sincsen ideje egy barátnőre, és Hannahval is ezért döntöttek a szakítás mellett. Kezdem úgy érezni, hogy valami nagyon nem oké a legjobb barátommal, mert az sem rá vall, hogy egy ilyen után se szó se beszéd feláll és elmenekül, ha probléma volt mindig megbeszéltük, és most meg pont egy számomra teljesen érthetetlen dolog esetén hagy csak úgy magamra. Mi a szar ütött ebbe a srácba?

******

 Két napja nem beszéltünk, most pedig képes felhívni azzal, hogy fél egyedül elmenni a válogatóra, ezért szeretné ha elkísérném. Jó barát révén igent mondtam neki, de arcon tudtam volna vágni egy péklapáttal az összes kétségért ami ebben a két napban folyamatosan gyötört. Iszonyatosan haragudtam rá, és meg tudtam volna abban a pillanatban fojtani egy kiskanál vízben, de sajnáltam volna, ha miattam múlik ki egy tehetséges énekes, így a harag sárga ködén kívül semmi gyilkossági terv nem járt a fejemben iránta. Egy egyszerű póló, cicanadrág összeállítást választottam a fekete Vans cipőmmel, a hajamat pedig ezúttal lófarokba kötöttem. Miután mindennel végeztem kiálltam a ház elé, és vártam, hogy Louis megérkezzen. Ezúttal egyedül hajtott be a szokásos sötétkék kocsijukkal, mivel a szülei dolgoztak a lányok pedig iskolában töltötték a napjukat. 

- Szia.-köszön, amikor beülök mellé a kocsiba.

- Szia.-köszönök vissza.-Izgulsz?

- Kicsit.-indul el. 

Az egész út alatt néma csend uralkodik, és minden pillanatban nő a késztetés bennem arra, hogy átnyúljak a rohadt kormányon és megpofozzam Louist, de mivel nem akarok balesetet okozni, így legyűröm a magamban lévő feszültséget és inkább a tájat figyelem. Egy egész rövid, na jó pár órás autóút után biztonsággal parkolunk le az X-faktor székhelye előtt lévő parkolóban. Ezúttal gyorsan bejutunk, hisz egyáltalán nincs sor. Leülünk a váróterembe és várjuk, hogy a fiú és lány csapatot behívják döntésre. Ezúttal sajnos nem mehetek be vele, így a váróban kell végig izgulnom az eseményeket. 

- Louis -

Nem tudom, hogy miért nem tudok Rachellel beszélgetni úgy mint régen. Talán az a majdnem csók változtatott meg bennem végleg mindent, bár tudom, hogy ezeket az érzéseket muszáj lesz legyőznöm magamban, és újra úgy szeretnék gondolni Csibére, mint a legjobb barátomra. Nélküle a mai napot sem tudtam volna végigcsinálni, szükségem volt az ő támogatására és jelenlétére, hogy megnyugtasson. Az elején nyugodt vagyok, mindaddig amíg nem szólítják a fiú kategória versenyzőit, onnantól, hogy Rachel alakja kezd tőlem eltávolodni megremeg a lábam.  

- Nos fiúk akiknek a nevét mondom, azok álljanak ide mellém. Harry Styles.-szólal meg elsőként, mire egy göndör hajú, alacsony fiú megszeppenve kiáll a sorból és a srác mellé lép. - Liam Payne, Zayn Malik és Niall Horan.-mond ezúttal 3 nevet mire egy egyenes hajú barna fiú, egy fekete rövid hajú srác és egy alacsony szőke csatlakozik az első fiúhoz.-Louis Tomlinson.-hangzik el utolsóként az én nevem, így megszeppenve kiállok a többi srác közül és csatlakozok a 4 már ott álló fiúhoz, és így 5en bevonulunk a zsűri elé.

- Srácok. Ti mind egytől egyig nagyon jók voltatok, mind különleges hangszínnel rendelkeztek és mind egytől egyig a szívünkbe loptátok magatokat, de sajnos azt a rossz hírt kell veletek közölnünk, hogy a fiúk kategóriába egyikőtöket sem tudjuk elvinni az élő adásba de még a mentor házba se.-közölte a rossz hírt Louis, én pedig azt hittem menten összeomlok a színpadon.

- Mindazonáltal szeretném közölni, hogy eszünkben sincs ennyi hatalmas tehetséget elengedni, így ha mindannyian beleegyeztek szeretnénk ha egy bandát alkotnátok és így folytatnátok a versenyt az én oldalamon.- szólal meg Simon, mire mindannyian felkapjuk a fejünket, én pedig azt hiszem, hogy rosszul hallok. Most akkor kiestem, de mégse.

- Természetesen folytatjuk a versenyt csapatban.-szólal meg egyszerre mindenki velem együtt, így Simon mosolyogva bólint majd újra megszólal.

-Rendben. Akkor várlak titeket a mentorházban. Sziasztok!

- Viszlát.-köszönünk, majd összeölelkezünk és kivonulunk a bejutók ajtaján. Miután mindannyian bemutatkozunk egymásnak, kimegyünk az előtérbe ahol Rachel még mindig a helyén ül, de amint meglát felém rohan és fürkészően rám mered.

- Minden rendben?-kérdezi- Mi történt ott bent?

- Persze.-válaszolom mosolyogva.- De sajnos kiestem a fiú kategóriából.

- Oh úgy sajnálom Loui.-ölel át

- Viszont. Szeretném neked bemutatni a mögöttem álló fiúkat.-szólalok meg újra-Ő itt Liam Payne, Zayn Malik, Niall Horan és Harry Styles. Nos egyedül nem folytathatom a versenyt, viszont velük egy bandát alakítva igen. Srácok ő itt a legjobb barátom Rachel Cox. 

- Szia.-köszön először a göndör mosolyogva.-Harry vagyok, nőideál és szingli. Bár most hogy megláttalak lennék veled kapcsolatban.-kacsint rám.

- Szia Zayn vagyok.-köszön a fekete hajú srác.-Csini vagy, nem megyünk el valamikor megismerkedni?

- Na jó fiúk elég lesz.-szólok közbe, mert nem bírom hallani, hogy már most rámásznának arra a lányra, aki nekem tetszik. Jó persze, ezt ők nem tudják de ez mellékes. 

- Kösz Louis. Megvédem magam ha kell, ők csak kedveskedni akartak.-szólal meg morgósan Rachel.-Most pedig ha nem haragszotok srácok hazamegyek, mert nekem holnap veletek ellentétben suli lesz. Jó szórakozást meg ismerkedést. Sziasztok.-fordul sarkon és a kijárat felé veszi az irányt.

-Várj hazaviszlek.-szólok utána

- Ne is fáradj vele Tomlinson.-int hátra és egyszerűen lelép a helyszínről, én pedig már semmit sem értek, ami körülöttünk forog. Mi történt velünk?

Hali mazsolamakik..:) 
Láthatjátok új a kinézet amit szerkesztőtársamnak Kincsőnek köszönhetek..:) Nagyon nagyon szépen köszönöm még egyszer. A részben is van természetesen munkája, mert az ő ötletei nélkül nem lett volna ilyen hosszú és tartalmas már a második rész..:)
Ha tetszett hagyjatok magatok után kommentet, írjátok le mit szóltok Louis és Rachel párosához és szerintetek tesz e valamit Louis Rachelért vagy tényleg elfelejti..:)
Várom a véleményeket....:) Puszi :* 

01.-Begins(Kezdetek)

........Hétfő reggel volt. Az a fajta hétfő reggel, aminek nehéz nekikezdeni. A legnehezebb otthagyni a meleget a takaró alatt, és megtenni az első lépéseket a kihűlt szobában. Ágyban kéne maradni. De ez csak egy kósza gondolat, vágyakozás, amiből legfeljebb egy csontokat ropogtató nyújtózkodás marad. Az ember felkel, szétdobja az ágyneműt, hogy még véletlenül se jusson eszébe visszabújni, és ezzel a kényszerű elhatározással kezdetét veszi a reggel.....

 Amikor elkezdődik egy élet. és a világra jövünk, azt gondoljuk, hogy mennyire izgalmas is lesz ez a világ, hogy millió egy kalandban és dologban lehet majd részünk, abba bele sem gondolva, hogy a sikerek után jönnek az elbukások, a szerelem után egy hatalmas csalódás, az élet után a halál. Sokan nem tudják kiélvezni azt az időt ami itt a földi létben adatott nekik. Gyerekként csak a szépet és jót látjuk, és a szüleink is elzárják előlünk a gonosz és rosszra csábító világot. A mesék is mindig azt sugallják, hogy minden megpróbáltatás csak boldogan érhet véget, az élet reális és igazi oldalát soha meg nem mutatva. Hiszen a mesék erre valóak, hogy a gyermekek számára egy idilli világot teremtsenek, megóvva őket a könyörtelen még is igaz valóságtól...Rachel Flossie Coxnak hívnak, egy vagyok a szokásos és hétköznapi lányok egyikéből. Doncasterben születettem egy szerető családban, ahova a születésem után 3,5 évvel később a húgom Emma Cox is megérkezett. 

 A mai nap különlegesnek indult, mert ma tartották azt az X-faktor válogatást, ahova a legjobb barátom a szintén Doncasterben lakó Louis Tomlinson már hónapok óta készülődött, és ahova engem is felkért a családja mellé kísérőnek. Szerencsére édesanyámék révén nagyon jól kijöttem a családjával, szinte minden hétvégén összejártunk egy baráti kis sütögetésre. Így lettünk barátok Louissal. Amíg ő az énekesi karrierjét építi, addig én a helyi gimnáziumban töltöm az utolsó évemet. A szalagavató, az érettségi, a továbbtanulás mind még az előttem sorakozó megpróbáltatások között vannak, de most csak egyetlen dologra koncentrálok, és az Louis és az ő álmainak beteljesülése. Az édesanyám által készített finom ebéd után és miután segítettem neki az összekoszolt tányérokat elmosogatni, a szobámba sietek és készülődni kezdek. Kikapok egy fehérneműt a fiókomból, és a törölközőmet is felkapva a fürdőbe sietek. A mai hosszú nap után mindent percet kiélvezek, amit a meleg víz által nyújtott ellazulás ad. Miután végzek felveszem a fehérneműmet, és a kiválasztott szettet, ami egy fekete cicanadrágból és egy fehér mintás trikóból áll. Az alap göndör barna hajamat ezúttal kivasalom, sminkként pedig alapozót és szempillaspirált teszek fel magamra. Soha nem viszem a kikenem magam témát túlzásba, de a nagyobb eseményekre azért szemhéjtus és szemfesték is szokott kerülni az arcomra. Éppen kész leszek, amikor a telefonom csörögni kezd a már jól megszokott Fall Out Boys-Centuries című számmal, a hívó pedig a legjobb barátom Louis.
- Szia Lou.-köszönök neki mosolyogva
- Hali csajszi.Készen vagy már? Mert akkor indulunk érted, aztán meg az arénába, hogy sikerüljön még ma bekerülnöm.
- Persze. Indulhatunk.
- 10 perc múlva ott vagyunk.-teszi le a telefont, én pedig felkapva az enyémet és  a pénztárcámat a nappaliba sietek.
- Anyu, Apu mindjárt jönnek Louiék és megyünk a válogatásra!-szólok be a szüleimnek, nehogy egy óra múlva aggódva keressenek mindenhol.
- Rendben van. Üzenjük neki, hogy sok szerencsét.
- Átadom.-kiabálok be, majd miután magamra húzom a fekete színű Vans cipőmet kisétálok a ház elé. Pár percet várok amikor egy sötétkék kocsi hajt a feljárónkra, ahonnan a legjobb barátom pattant ki és lép elém.
- Mehetünk?-kérdezi, miközben mosolyogva fürkészi az arcomat
- Persze.-mosolygok, ő pedig a vállamat átkarolva a kocsijuk felé vezet. Az úton Louis és Lottie között foglalok helyet, egész végig a barátomat nyugtatva.
- Nem lesz semmi baj Tommo.-mosolygok rá, majd nyomok egy puszit az arcára
- Remélem is Csibe.-puszil homlokon.
Nemsokára megérkezünk az arénába, ahol én Louis és Lottie kiszállunk míg Johannah parkoló helyet keres a rengeteg ember között. Beállunk a sorba és szépen várjuk, amíg beljebb jutunk. Időközben Louis édesanyja és az ikrek is megérkeznek, és beállnak mellénk. Közel 4 órás várakozás után délután 5kor végre bekerülünk, és amíg mi leülünk a váróba Louis elmegy, hogy jelentkezzen. Nemsokkal később egy sorszámmal és még több izgulással tér vissza.
- Ne aggódj már Lou.-nyugtatom meg.-Isteni hangod van és nagyon jó dalt választottál, esélytelen, hogy ne kerülj be a legjobbak közé.
- Köszönöm a biztatást Rache.-simogatja meg a kezem mosolyogva, majd összekulcsolja az ujjainkat és magunk közé engedi. Ha valaki kívülálló lát minket bizonyára azt gondolná, hogy szerelmesek vagyunk. Pedig közel sincs így, olyanok vagyunk egymásnak mint két testvér, soha nem is gondoltunk ebbe többet. Hamarosan feleszmélünk, hiszen Louis sorszámát mondják, így mindannyian a színpad mögé indulunk,ahol majd végignézhetjük a produkciót.
- Sziasztok!-köszön a műsorvezető srác.-Ki fogja előadni a produkciót?
- Én.-jelentkezik a mellettem álló srác.-Louis vagyok. Ő pedig az édesanyám Johannah, a húgaim Lottie, Phoebe és Daisy valamint a legjobb barátom Rachel.
- Szép kis család.-mosolyodik el a műsorvezető.-Akkor mehetsz is. Sok szerencsét Louis.
- Köszönöm.-mosolyog, majd megszorítja a kezem, én pedig bátorításképp arcon puszilom. 

-Louis-

- Jó estét!-köszönök udvariasan amint a színpadra lépek.

- Hello.-köszön Simon.-Hogy hívnak és honnan jöttél?-érdeklődik kedvesen.

- Louis Tomlinsonnak hívnak és Doncasterből érkeztem.

- Remek Louis. Milyen dallal készültél?

- Hey there Delilah.

- Láss hozzá. Sok szerencsét.

Minden erőmet összeszedve elkezdem elénekelni a kiválasztott dalt és úgy érzem, hogy nagyon is jól sikerült, és át tudtam adni amit a dallal szerettem volna. 

Oh what you do to me...

Amikor a dal véget ért a zsűrire nézek és várom a véleményeket.

- Csodás tónusa van a hangodnak.-kezdi Nichole- Nagyon jó volt a dal választás is, bár az előadásmód kicsit lehetett volna kifejezőbb is. De összességében szerintem nagyon jó volt.

- Hasonló véleményen vagyok mint az előttem szóló.-folytatja Louis.- Nekem minden tetszett, ami te vagy. Nagyon de nagyon sok lehetőséget látok benned, és szerintem előtted áll az éneklési karrier, és te már nagyon jól haladsz csak egy kis támogatást kell adni számodra.

- Igen, egyet értek. -szólal meg Simon is.- Szerintem szavazzunk, hogy megadjuk e ezt a lehetőséget számára.

- Én igent mondok.-szólal meg Louis.

- Köszönöm.-válaszolok mosolyogva.

- Én is igent mondok. Mindent bele.-mosolyog rám Nichole.

- Köszönöm.-mosolygok vissza.

- Nos a lehetőséged adott Louis. Van három darab igened.-int Simon, én pedig még egyszer mindent megköszönve lelépek a színpadról a családom mellé, akik egytől egyik örülnek a sikeremnek. Mindenkit magamhoz ölelek, végül pedig Csibét is megölelgetem és homlokon puszilom. Ha ő nem lenne, most nem lennék itt az énekesi karrierem kezdetén, hiszen neki és az unszolásának köszönhetően jöttem el ide és jelentkeztem az X-faktorba. Nekem sohasem lett volna elég bátorságom ahhoz, hogy ennyi ember előtt énekeljek.

xxSajnálom, hogy rövid és kissé unalmas lett a rész, de ez még csak a kezdet, hiszen valahol el kell kezdeni felvezetni a történetet..A következő rész is még unalmasabbnak mondható, de az után már jönnek az izgalmasabbnál izgalmasabb részek...:) 

Köszönöm, hogy elolvastátok..:)

Örülnék, ha véleményeznétek a részt..:)

Következő rész jövő hét csütörtök-pénteken várható majd

xxMayBrown az író

00.-Prológus

~ A szerelem olyan akár egy csörgedező, kanyargó vad folyó. Az elágazások a folyónál azt mutatják, hogy a víznek saját akarata van utat választani. Az életben és a szerelemben neked is van választásod akármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet. Az életed ura te magad vagy, és ha a sors bele is próbál avatkozni az eseményekbe, a végeredmény csak rajtad áll, hiszen a szálakat te mozgatod. Ha valamelyik szálra nincs szükséged, azt könnyűszerrel elengedheted vagy elszakíthatod, mert az hiába is kapaszkodna beléd neked nincs rá szükséged. Van azonban olyan szál, amely tőled szakadna, te pedig görcsösen kapaszkodsz belé, de ha te minden erőddel azt akarod, és időben utána kapsz és visszahúzod, akkor megtarthatod. 

  Az ő szála nekem létfontosságú volt az életemben, habár már 100 és 100 csomó díszelgett rajta, nekem még is szükségem volt rá. Ő tartotta bennem a lelket, ő segített át minden nehézségen. A szálat ami hozzá köt sohasem lennék képes elengedni, hiszen ő volt az, aki az életembe lépő ingoványokon biztonsággal megtanított járni.
  Az élet most még is egy olyan embert állított közénk, akire még álmomban sem gondoltam volna. Egy olyan embert, akit szerettem, tiszteltem és akire mindig is felnéztem. Akármilyen erősen is kapaszkodtam ebbe a szálba, nem bizonyult erősnek és egy hatalmas küzdelem árán de elszakadt, és talán ideje lenne bevallanom magamnak, hogy ez a szakadás már egy örök életre kettéosztja a közöttünk lévő, egykor szoros és szeretetteli kapcsot. ~